Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
384 GÁNGÓ GÁBOR ideális felfogásából. Ezzel leszámol a 18. század univerzalisztikus illúzióival, és megjövendöli a kirekesztő közösségek eljövetelét.6 5 Körülményes levezetésemet az mentheti, hogy az nemcsak az Egyenjogúsítás... legfontosabb mondatainak nyújtja — talán mindennel együtt kissé túlméretezett — kommentárját, hanem heurisztikusán (az Uralkodó eszmék első kötete alapgondolatának szempontjából) is jelentősége van. Ha elfogadjuk azt, hogy az Uralkodó eszmék első kötete felé vezető reflexiók 1848 politikai és szellemi mozgalmaiban gyökereznek, akkor e mű alapgondolatát is megkísérelhetjük 1848 e kitüntetetten fontos, az eötvösi formulára emlékeztető jelszavából („Szabadság, egyenlőség, testvériség") levezetni. Eötvös híres és talányos megfogalmazása az Uralkodó eszmék I. kötetének legelején ismeretesen így hangzik: „Korunk uralkodó eszméi. Ha figyelmesen szemügyre vészük Európa államainak jelen helyzetét, akkor [...] mindenütt három eszmét találunk, melyeket a lelkesedés felkapott, és a közéletnek irányt szabnak. Ezek a szabadság, egyenlőség, nemzetiség eszméi."6 6 Az elmondottak értelmében úgy tűnik, a „szabadság-egyenlőség-nemzetiség" formula szoros logikai rokonságban van a birodalom nemzetiségeinek 1848-ban megfogalmazott jelszavával. Ha így áll a dolog, akkor ennek figyelembe vételével megragadható volna, a kifejezésnek az irodalomban eleddig emlegetett szimmetriáján, homályán és dallamán túl, annak e másik jelszóhoz való lényegi viszonya és a benne rejlő gondolat tartalma: „szabadság-egyenlőség-nemzetiség" új fogalmi hármasságával Eötvös az Uralkodó eszmék első kötetében emblematikus foglalatában is átformálta 1848-nak a szabadságra, egyenlőségre és testvériségre hivatkozó hagyományát. Eötvös felismerésének („Minden nemzetiségi törekvés alapja a kiválóbb képesség érzése, célja az uralkodás") itt rekonstruált valószínű keletkezéstörténetét támasztja alá az is, hogy Eötvös a továbbiakban a nemzetiségnek a szabadság és egyenlőség eszméivel való ellentétét kívánja vizsgálni: „Ha a nemzetiségi törekvések alapjáról és céljáról előadott nézetem helyes, akkor e törekvések ellentétben állnak az egyenlőség és szabadság fogalmaival" 6 7 Ezelőtt azonban Eötvös az első fejezet gondolatmenetét az egyes népek nyelvben tükröződő önszemlélete felé tereli, itt használva fel a zsebkönyvében feljegyzett aforisztikus sejtést a nemzetiség mibenlétéről: „A chinaiak, birodalmokat a közép birodalmában nevezik, az indusok midhianának a Skandinávok Mitgrad, mind hasonló értelmű szavak, s valyon mit bizonyít ez egyebet mint azt hogy az ember a helyet, mellyben lakik a világ középpontjának tekint minden éghajlat alatt. - Ki azon hogy az önnösség nemünk általjános tulajdona kétkedik, mondja hol van a hely mellyen a patriotismusnak nyomaira nem találnánk, s mi a Patriotismus egyebb önnösségnél, mellyet mert az érzemény sokakkal közös, veszedelem nélkül bevalhatunk. -"68 65 Az erre vontakozó sejtést megfogalmazta Galántai, i. m., 22.: „Az univerzális »testvériség« kereszténységben gyökerező eszméje nem vált a XIX. század vezéreszméjévé. Ennek egy leszűkített változata, a »nemzetiség« vált azzá". 66 Eötvös József, Der Einfluß der herrschenden Ideen des 19. Jahrhunderts auf den Staat, Wien, Jasper, Hügel & Manz, 1851, 31. 67 Eötvös, Die Gleichberechtigung, 20. 68 MTAK Kt. К 780/VII., 3. Vó. Eötvös, i. m., 17-18.
