Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG 355 és Auersperg csapatai beolvadtak Windisch-Grätz tábornagy főerőibe. Ezek összlétszámát 80 000 főre becsülték. Miután a főhadiszállásra megjött Kossuth futára is, azzal az üzenettel, hogy a vezérek ne veszélyeztessék a sereget, Móga elrendelte a visszavonulást.77 A Bécs alá érkező horvát haderő október 18-án több mint 26 000 főből és 75 lövegből állt. A Bécsből kiszorult helyőrséggel együtt azonban 37 zászlóaljat, 42 lovasszázadot és 138 löveget számlált. Ez — a legalacsonyabb létszámokkal számolva is — legalább 40 000 ember. A Jellacicot üldöző magyar sereg október 11-én 20 760 főt számlált, 60 löveggel, 20-án 21 025 főt 53 löveggel, 26-án 26 890 főt, 82 löveggel. Az ellenséges haderő immáron kétszeres minőségi és mennyiségi fölényben volt, s a horvát haderő legjelentősebb gyengéjét, a lovasság hiányát is pótolták a Jellacichoz csatlakozott könnyű- és nehézlovas ezredek. Október végére Windisch-Grätz herceg, tábornagy vezetésével 80 000 főnyi (59 2/6 zászlóalj, 68 lovasszázad, 210 löveg) hadsereg gyűlt össze Bécs alatt.78 Az erőviszonyok tehát végérvényesen eltolódtak a másik fél javára. Windisch-Grätz Prágában október 7-én kapta az első híreket a bécsi forradalomról. Október 9-én mozgósította a csehországi es. kir. csapatokat és helyőrségeket, s a vasútvonalak segítségével, október 23-ra átcsoportosította seregeit Bécs alá. Október 27-én kiadta az utasítást a Bécs elleni általános támadásra.79 Október 18-án Kossuth is a magyar táborba indult, hogy végre fordulatot adjon az eseményeknek. A táborba érkezve ugyan jelentős számú önkéntest, honvédet és mozgósított nemzetőrt hozott magával, de ezek harcértéke igencsak kétséges volt. Az újabb támadást tehát komoly viták előzték meg. A haditanácsokon katonai és politikai érvek csatája folyt. Móga és Kollmann az ellenség erőfölényére és a magyar csapatok hiányos képzettségére hivatkozva ellenezte az újabb határátlépést. Kossuth arra hivatkozott, hogy „ügyünk Bécs ügyéhez kötve európai ügy - attól elválasztva senki által nem fog figyelembe vétetni". Praktikus érve az volt, hogy ha most nem támadnak, akkor a nemzetőrök nagy része hazatér, anélkül, hogy felhasználták volna a sereget. De ha mindennek ellenére „seregünk vezérei mind azt mondják, hogy előnyomulás esetén ármádiánk elvész, én stratégiai lehetetlenséget parancsolni nem fogok". Ám ha akad tiszt, aki ha nem is a győzelmet,, de legalább vereség esetén a hadsereg megmentését valószínűnek mondja, ő kész átadni neki a fővezérséget, s kiadni a támadási parancsot. Volt ilyen tiszt. Görgei ezredes kijelentette, hogy „nincs választás, előre kell menni, mert ha nem megyünk, többet vesztettünk, mintha három csatát vesztenénk". Kossuth ezután rá akarta bízni a fővezérséget, de Görgei ezt elhárította.80 77 A hadjárat katonai történetére az előző jegyzetben idézett műveken kívül ld. Hermann Róbert-. Görgei Artúr a Lajtánál, 1848 október 7. - november 1. Történelmi Szemle, 1992/3-4. 78 Az okt. 18-i horvát létszám HL 1848-49. 1/522. (Ld. a Függelékben.) A cs. kir. létszámokra ld. Czeike, 1906. 314-317. és 325-330. A magyar létszámokat ld. MOL H 147. Vegyes iratok. 9. doboz, (okt. 11.); Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Oct. Hung. 441. Horváth Mihály vegyes feljegyzései. 16-17. f. (okt. 20.); MOL HM Ált. 1848:9276. (okt. 26.) 79 A cs. kir. csapatok felvonulására és működésére ld. Czeike,1906.; Joseph Czeike: Die Cernierung und Erstürmung Wiens im Oktober 1848. Mitteilungen des к. u. k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. VI. Band. (1909.) 80 Hermann: Csány 146-155.; uő.: „Felszedek utamban minden fegyveres népet". Kossuth Lajos harmadik toborzóútja, 1848. október 17-27. Limes, 1993/1.
