Századok – 1998

Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327

356 HERMANN ROBERT Az október 28-án induló újabb támadást tehát Móga vezette. Ennek során a magyar csapatok egészen a Schwechat folyócskáig nyomultak előre. Október 30-án ezen a vonalon zajlott le a csata. A tíz dandárra osztott, mintegy 27 000 főnyi magyar hadsereg 82 löveggel rendelkezett. Vele szemben Jellacic 23,5 zászlóaljjal (kb. 25 000 fő), 37 lovasszázaddal (kb. 5000 fő) és 99 löveggel rendelkezett. Az erőegyensúly azonban csak látszólagos volt. Jellacic seregének nagy részét harcedzett, többéves gyakorlattal rendelkező csapatok alkották. A bevetett magyar csapatok fele pedig most szagolt először puskaport. A felvonuló magyar csapatok oldalát a Dunán felfelé hajózó Mészáros hadigőzös is biztosította. A jobbszárnyon az angol születésű Guyon Richárd őrnagy önkéntesei megrohanták és bevették Mannswörth falut. Ezt követően a középen Görgei csapatai megszállták a Schwechat előtti magaslatokat, majd tüzérsége elkezdte lőni a falut. Görgei már meg akarta támadni a falut, amikor Mógától azt a parancsot kapta, hogy álljon meg, s váija be a Répásy Mihály ezredes vezette balszárnyat. A magyar lovasság jelentős részét egyesítő dandár ugyanis lemaradt, s Móga — indokoltan—attól tartott, hogy a cs. kir. csapatok benyomulnak az így keletkezett résbe. Az utasítás következtében azonban Görgei csapatai nyüt terepen voltak kitéve az ágyútűznek. Egy tizenkétfontos üteg golyói aztán megtették a hatásukat. Görgei csapatai meginogtak és megfutottak, ugyanez történt a centrum második sorában álló nemzetőrökkel és önkéntesekkel is. A visszavonulókat a tüzérség és a huszárok fedezték. Jellacic terve az volt, hogy a Liechtenstein altábornagy vezette lovashadosztállyal a Schwechat vonalán íoltartóztatott magyar csapatok hátba kerül. Liechtenstein elkésett, s beleütközött a szintén késve érkező Répásy huszáraiba és lovastüzérségébe, így-aztán a magyar sereg jelentősebb veszteségek nélkül érte el a Lajtát. Répásy csapatainak a visszavonulás során tanúsított magatartása Windisch-Grátzet is elismerésre késztette: „Ez nem egy szedett-vedett lázadócsorda. Ez egy hadsereg" -mondta.81 A Bécs felmentésére indított támadás idején már ismert volt, hogy Balthasar Simunich cs. kir. altábornagy egy erős dandárral Morvaországból a Jablunkai-hágón át betört Trencsén megyébe. Simunich 5000 főnyi hadosztálya október 28-án Kosztolnánál megverte az Ordódy Kálmán őrnagy vezette, többnyire nemzetőrökből álló magyar sereget. Rövidesen elfoglalta Nagyszombatot, s már Pozsonyt fenyegette. Ordódy csapatai Lipótvár felé húzódtak vissza, nehogy Simunich „azt elfoglalván, magának belőle Szenttamást képezzen' '. A schwechati csata után Kossuth úgy intézkedett, hogy Guyon Richárd ezredes parancsnoksága alatt a Köpcsénybe beérkező csapatokból 8000 fő 22 löveggel induljon Simunich seregének elfogására. A Pozsonyban kapott erősítésekkel legalább 10 000 főt és 32 löveget számláló erő üldözőbe vette Simunichot. A terv az volt, hogy a felvidéki megyék nemzetőrsége és Ordódy csapatai elállják Simunich útját, s ily módon fegyverletételre kényszerítik. Guyon csapatai azonban olyannyira kifáradtak, hogy pihenés nélkül nem lehetett megindítani őket. A többi magyar erő pedig, Simunich túlerejétől tartva meg sem kísérelte elállni az altábornagy útját. Guyon elővédje először november 3-án Nádasnál érte utol az ellenséget, s a 81 A csatára ld. Wolfgang Häusler. Das Gefecht bei Schwechat am 30. Oktober 1848. Militärhistorische Scriftenreihe. Heft 34. Wien, 1977.