Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
352 HERMANN ROBERT biztosává és az ország fegyveres erőinek főparancsnokává.6 9 Október 6-án azonban újabb forradalom tört ki Bécsben, amelynek áldozatul esett Jellacic legfőbb támogatója, Latour is. Az október 3-i királyi manifesztum híre — Jellacic menekülésének pillanatában — elősegítette, hogy a volt es. kir. tisztek többsége vállalja a magyar ügy további szolgálatát. A bécsi forradalom pedig a lehető legjobbkor jött, hiszen hetekre megbénította a kibontakozó katonai ellenforradalom „agyközpontját". Jellacic így támasz nélkül maradt, ezért gyors ütemben elhagyta az országot, és Bécs alá vonult seregével. Mosonból Horvátországba indította seregének értéktelenebb részét, némi tüzérséggel és két határőrzászlóaljjal, mintegy 14 000 embert. Móga altábornagy abban reménykedett, hogy a Vas megyei mozgósított nemzetőrség, a Perczel Mór parancsnoksága alá rendelt és a főseregből kikülönített két dandár beérheti és fegyverletételre kényszerítheti a Kuzman Todorovic vezérőrnagy vezette az oszlopot. A horvátok azonban akadály nélkül haladtak át a Fertő mocsarain. A Pomogynál lévő hidat a helybéliek nem engedték felszedni, sőt, az ezt megkísérlő Sopron megyei szolgabírót agyonveréssel fenyegették. A Móga által kiküldött két dandár október 11-én utol is érte Todorovicot Salamonfánál és Horpácsnál, de annak túlereje miatt nem tudta komolyan zavarni a horvátok visszavonulását. Vidos József számra jelentős vasi nemzetőri ezrede október 9-10-én nagyobbrészt feloszlott, a nála lévő két század huszár pedig szintén csak arra volt alkalmas, hogy némi zavart keltsen a horvátok között. A Vas megyei népfelkelés erői a Szombathely felé vezető utakat védték. Az október 11-ei ütközetet követően azonban Todorovic Kőszeg határán átvonulva osztrák területre vitte seregét, így aztán sem a Veszprém megyei nemzetőrség, sem Perczel hadoszlopa nem vehetett részt az üldözésére indított hadműveletben.7 0 Az alsó-ausztriai hadjárat A bécsi forradalom után nyilvánvaló volt, hogy Jellacic serege egy ideig semmilyen támogatásra nem számíthat. A hírt a Győrbe érkező magyar hadsereg kormánybiztosa, Csány így kommentálta: , Adná Isten, hogy igaz legyen. Mi itt seregeinkkel együtt lelkesülve vagyunk". Egy újabb jelentésében pedig közölte: „Táborunknak egy része ma előre nyomul. Holnap mindnyájan követendjük azt, ha a körülmények ellenkezőleg nem alakulnak". A hadsereg tisztikara kész volt Jellaciccsal az ország határain belül megütközni, s ekkor még úgy tűnt, hogy erre lehetőség nyílik.71 Kossuth október 8-án tartott képviselőházi beszédében mintegy mellékesen tudatta a bécsi eseményeket a képviselőkkel, s hozzátette: „...én igen nagy kötelességnek ismerem azt, hogy midőn a bécsi nép érdekeinket oly nagy buzgalommal előmozdítja, ekkor magunknak is vigyáznunk kell arra, hogy ha talán ők is valami bajba kerülnének az irántunk mutatott rokonszenv miatt, mi se hagyjuk őket cserben, s ezért erőt 69 A királyi kézirat formai szempontból törvénytelen volt, hiszen nem volt rajta miniszteri ellenjegyzés. Tartalmi szempontból az tette érvénytelenné, hogy az országgyűlés még nem fejezte be a költségvetési törvény vitáját, s az 1848:4. törvénycikk szerint ennek befejezése és az előző évi zárszámadás elfogadása előtt az országgyűlést nem lehetett berekeszteni. 70 Varga János: 215-250., Urbán, 1985. 792-800., Hermann: Vidos 61., 74-76. - Todorovic életrajzát ld. Hauptmann I. 264. 71 Csány okt. 7-i jelentéseit közli KLÓM XIII. 103-106. és 128.
