Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG 353 minél többet oda, s aztán előre Bécsig." Az ülésen Pázmándy Dénes elnök elmondta: mivel a dolgok állása szerint elképzelhető, „hogy táborunk Jellacic táborával holnap vagy holnapután okvetetlenül fog verekedni, és azután azon tábornak kötelessége az leend, hogy a bécsi népnek, mely talán szorult helyzetben van, segítségére legyen", s mivel egyéb, fontos politikai szempontok „is adják elő magukat", ő távozási engedélyt kér a táborba a honvédelmi bizottmánytól és a képviselőháztól. A Ház távozási engedélyt adott Pázmándynak, s kijelentette, hogy kész segítséget nyújtani abécsi népnek, „várván, hogy valamint ők segíttetnek, úgy a magyar haza a győzelem kivívásánál általok is segíttetni fog". Az ülés után az OHB kiállította Pázmándy megbízólevelét, amely szerint a táborban „a nemzeti becsület, a hadsereg, s annak fellelkesítésének biztosításán munkálkodjon, és minden hadműveletre az általa ismert politikai irányvonal szellemében illő befolyást gyakoroljon".72 Másnap a magyar hadsereg elővédje elérte a Lajtát, s Csány kormánybiztos jelentette, hogy Móga altábornagy a határt csak a képviselőház határozott rendeletére hajlandó átlépni. Csány ezért kérte az OHB-t, küldjön határozott parancsot Mógának, hiszen „a bécsi események után ügyünket pártoló becsületes német barátainkat nemzeti becsületünk és a lovagiasság megsértése nélkül a reakciónak fel nem áldozhatjuk". Hozzátette, hogy ha a képviselőház rendelkezik a határ átlépéséről, tudatni kellene a bécsi hatóságokkal, „hogy mi mint segélyt nyújtó és viszonzó barátok jelenünk meg földükön, honnén a dolgok kellő elintézése után kölcsönös érdekünkben tüstént távozni fogunk".73 Csány jelentése október 10-én érkezett meg Pestre, s a délután 4 órakor kezdődő ülésen ismertették annak tartalmát. Kossuth már a jelentés kézhezvétele után úgy gondolta, hogy a kívánságnak eleget kell tenni. Ezért már az ülés előtt elkészítette annak a nyilatkozatnak a fogalmazványát, amely a bécsi Reichstaggal közölte, hogy a magyar hadsereg barátként lépi át a határt, s „azon percben, melyben a magyar és német szabadság közös ellensége megsemmisítve leend", kész visszatérni a határ magyar oldalára. A képviselőház ülésére tehát már ezzel a kész szöveggel érkezett. A jelentés ismertetése után pedig kijelentette, „a magyar nemzet részéről a leggyávább hálátlanság volna, ha netalán úgy intézné a maga seregének mozdulatait, hogy midőn az ellenséges tábor vitéz seregeink által üldöztetve a veszélyt nyakunkról az ausztriai nép nyakára hárítja, akkor mi azon népet elhagynók, és nem segítenők őket, hogy meg legyenek mentve a közös ellenségnek semmivé tétele által azon veszélytől, melyet mi miattunk vettek nyakukra". A képviselőház elfogadta az indítványt, s utasította Mógát, „hogy Jellacicot Bécs falai alá is kövesse és megsemmisítse".74 A határozat kedvező következményei azonban elmaradtak. A táborba érkező Pázmándyt Móga és vezérkari főnöke arról győzködték, hogy a hadsereg jelenlegi állapotában nem alkalmas Jellacic üldözésére. A haditanács pedig úgy döntött, hogy amíg Bécsből határozott segítségkérés nem érkezik, a sereg nem lépi át a határt. Pázmándy olyan buzgón ecsetelte a hadsereg hiányosságait az OHB-hoz írott jelentéseiben, hogy Kossuth október 12-én már azt írta: az országgyűlés október 10-i ha-72 KLÓM XIII. 121-126., Friedrich Walter: Magyarische Rebellenbriete 1848. München, 1964. 81. 73 KLÓM XIII. 141-144. 74 KLÓM XIII. 145-152.
