Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
348 HERMANN ROBERT táborba történő továbbküldésével foglalatoskodott. Kossuth szeptember végi és október eleji toborzóútjai során végigjárta az Alföld városait, s beszédeiben népfelkelésre és a honvédújoncok mielőbbi kiállítására hívta fel a népet. Első toborzóútján, szeptember 24-27. között Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten, Abonyban és Szolnokon járt. Szeptember 29. és október 4. között Csongrádon, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Szegvárott és Szegeden mondott beszédet. Gyújtó hatású szónoklatai hatására több tízezer népfelkelő indult a Duna balpartjának őrzésére és egy esetleges horvát átkelési kísérlet megakadályozására. Am a pákozdi sikerben ezek a népfólkelők semmilyen szerepet nem játszottak, az ozorai diadalban pedig részvételük elenyészőnek volt mondható. Más kérdés, hogy a horvát támadás dunántúli sikere esetére az alföldi népfölkelés és mozgósítás elkerülhetetlen volt. Kossuth toborzóútja közvetlen eredményeit tekintve tehát inkább volt jól sikerült agitációs körút, mint a védelem szervezése szempontjából közvetlen hasznot hozó vállalkozás. Ám e körút egyben főpróba is volt. Ekkor derült ki, hogy Kossuthot olyan szoros kapcsolat fűzi a néphez, mint az ország egyetlen más politikai vezetőjét sem; s hogy e kapcsolat révén ő az a személyiség, aki az átalakulás „törvényes" szakaszának lezáródása után is elegendő befolyással bír arra, hogy az országot a fegyveres önvédelem harcában vezesse.64 Roth támadása után hosszú ideig kérdéses volt, hogy a magát semlegesnek nyilvánító eszéki várőrség nem adja-e át a várat a Jellacic által kinevezett báni biztosnak, Bunyik Józsefnek. Az elszigetelt helyzetben lévő erődöt október 8-án az OHB — hasonlóan a többi várhoz és erődhöz — a magyar zászló kitűzésére szólította fel. A várparancsnok, Jovics István (Stevan Jovic) vezérőrnagy tanácstalan volt, hogy mit tegyen. Bécsből, a cs. kir. hadügyminisztériumból nem kapott egyenes utasítást, felettese, a péterváradi főhadparancsnok pedig elismerte az Országos Honvédelmi Bizottmány fennhatóságát. Október 18-án Jovics is kitűzte a magyar zászlót, majd október 22-én Batthyány Kázmér gróf, baranyai kormánybiztos 1217 önkéntes és 5 löveg élén bevonult Eszékre. Ezzel az erőd magyar kézre került. Az őrség korlátozott méretű támadásokat indított a Dráva-jobbparti horvát erők ellen. November 13-án Csepinnél, 15-én Szarvasnál verte meg a horvát kordon csapatait, s ezekkel a győzelmekkel december közepéig viszonylag nagy mozgásteret biztosított a várőrségnek. Eszék biztosításával a Dráva-vonal egésze ismét magyar kézre jutott, sőt, az erődnek köszönhetően a magyarok hídfőállással rendelkeztek a folyó jobb partján is.65 A szlovák betörés és az észak-magyarországi erődök Jellacic támadásának kudarcát alapvetően befolyásolta az a tény, hogy szeptember-október folyamán Péterváradtól nyugatra minden fontosabb erődítmény magyar kézre jutott. Komárom parancsnoka ekkor a 71. életévében járó Friedrich Wilhelm Mertz altábornagy volt. A várőrséget mindössze egy gyenge magyar és egy csonka 64 Barta István Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Századok, 1952.; Varsányi Péter István: Kossuth Lajos alföldi toborzóútjának ismeretlen levelei. Tiszatáj, 1983/3.; Urbán Aladár: Kossuth Lajos kiadatlan pénzügyminiszteri és országos biztosi iratai, 1848. május 15. - október 15. Századok, 1994. 65 Rabár: Eszék 59-75.
