Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
A POZSEGAI KÁPTALAN HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE 1353-IG 23 a káptalan külső hiteleshelyi munkája, hanem ezek a birtokok pozsegai tulajdonosok kezében voltak, így a lakhelyükhöz közeli pozsegai hiteleshelyen tettek bevallást távoli földjeik ügyében. A hiteleshelyi munkát végző személyek A hiteleshelyen alkalmanként vagy állandó jelleggel feladatot vállaló kanonokokról és alacsonyabb állású klerikusokról a pozsegai káptalan fennmaradt anyaga alapján nem lehet pontos képet rajzolni. A hiteleshelyi munkának a káptalan falain belül végzett részében tevékenykedők körének vizsgálatáról szinte teljesen le kell mondani. Valószínűleg a nagyobb székeskáptalanokban működő hiteleshelyekhez hasonlóan, de azoknál a kisebb létszám miatt kevésbé differenciáltan osztották fel a feladatokat.18 3 A káptalannak az előtte megjelenők kérésének kötelezően eleget kellett tennie.18 4 A kanonokok eredeti feladatának, a liturgikus munkának szempontjából lekötött ünnepnapokon és vasárnapokon sem szünetelt az oklevéladás. Nemcsak a káptalant keresték föl, hanem a hiteleshely embere is tartott vizsgálatot vasárnap.185 A világiak valószínűleg nem egy esetben azért is ünnepnapokon keresték meg a pozsegai egyházat, mivel így egyúttal részt vehettek a megye legnagyobb egyházának istentiszteletén. A káptalanok a szerzetesekhez viszonyítva kevésbé zárkóztak el attól, hogy laikusok látogassák templomaikat. A hiteleshely világi intézmény voltát az is bizonyítja, hogy a nagyobb böjti időszakokban nem mutatható ki törés az oklevéladásban.18 6 A szerzetesi közösségekkel ellentétben a kevésbé szigorú böjti előírások nem akadályozták a hiteleshelyi munkát. Úgy tűnik, nem kellett világiakat alkalmazni emiatt a káptalannak.18 7 183 A székeskáptalanok belső hiteleshelyi munkáját a nagyobb számú fennmaradt oklevélen kívül a zágrábi és a váradi káptalan statutumai, illetve Esztergom esetén az 1397-es canonica visitatio alapján pontosabban lehet rekonstruálni. 184 A káptalan 1305-ben maga hangoztatta egy oklevél átírásánál, újrakiadásánál, hogy a szóban forgó oklevél eredetijének a kikeresését köteles feladatából végezte el. „quorum precibus iustis et petitionibus condescendentes omnes areas vei cistas in camera ecclesie nostre habitas debito offici o et diligenti studio excussimus..." Sm. VIII. 107.; 1308. „Nos igitur ipsius domine iustis et honestis peticionibus ac congruis inclinati ut tenemur iusticia mediante... concanonicos nostras duximus" A. I. 158. 185 Vásárnap végzett vizsgálatra és oklevélkiadásra példák: Sm. VII. 85. és 384.; Sm. IX. 475.; M. S. III. 154. 186 A quadragesima idején pl. 1332. március 10. DL. 99936.; 1337. március 27. Sm. X. 307. Úgy tűnik, hogy a Nagyhét képez kivételt, nincs tudomásunk ekkor kiadott oklevélről, vagy terepen végzett munkáról. 187 A szakirodalom a világi alkalmazottak megjelenését a bencés konventekben eddig kizárólag azzal magyarázta, hogy kevés volt a megfelelő írástudással rendelkező szerzetes. A monasztikus egyházakban valóban kevesebb volt, a gyakorlati igényeknek megfelelő íráskultúrával rendelkező klerikus, de a világoknak, mint notariusoknak alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy a rendi előírások sok esetben megnehezítették a hiteleshelyi munka végzését. A káptalani egyházak statutumai kevésbé merevedtek meg, az élet megkívánta változásokhoz könnyebben tudtak igazodni, mint a felsőbb egyházi hatóságok által jóváhagyott regulák szerint élő szerzetesek.
