Századok – 1998

Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293

294 MOLNÁR ANDRÁS miniszter javasolta — katonai igazgatási okokra hivatkozva —, hogy a birodalmi gyűlés végleges döntéséig csatolják Muraközt a magyar kerületből Horvátországhoz. A belügyminisztérium 1849. december 13-i előterjesztése alapján azután az osztrák minisztertanács úgy döntött, hogy a törvényhozás határozatáig „Muraköz ideiglenesen Horvátországhoz csatoltassék".5 Tanulmányunkban nem e döntés jogszerűségét, vagy a horvát követelés megalapozottságát kívánjuk boncolgatni. A rendelkezésünkre álló magyar források alapján elsősorban arra keresünk választ, hogy miként élte meg Muraköz horvát lakossága 1848-at, miként viszonyult a forradalom vívmányaihoz, az itt zajló hadműveletekhez, és lakóhelyük Horvátországhoz csatolásához. Mindezek mellett választ keresünk arra is, hogy a magyar hatóságok milyen eszközökkel próbálták megvédeni Muraköz lakosságát a horvát nacionalisták befolyásától, ill. milyen módon kísérelték meg megakadályozni Muraköz területének elszakítását. Mindenekelőtt azonban össze kell foglalnunk a kérdés reformkori előzményeit. Muraköz a reformkorban Muraköz lakosságának többsége—a terület középkori betelepülése óta—mindig a délszláv etnikumhoz tartozott, legalábbis erre utalnak a földrajzi nevek, és a 17. századtól fennmaradt családnevek. Jelentősebb magyar népesség csupán a 17. század törökellenes harcai során került ide, amikor Zrínyi Miklós magyar hajdúkat telepített a muraközi végvárakba, illetve a környékükre. Muraköz szinte valamennyi települése egyetlen hatalmas uradalomhoz tartozott. A Zrínyiek uradalma Zrínyi Péter gróf 1671-es kivégzését és jószágvesztését követően került az udvari kamarához. III. Károlynak tett szolgálatai fejében 1720-ban Althan Mihály gróf kapta meg, majd 1791-ben Festetics György gróf, Keszthely nagyhírű, felvilágosult földesura vásárlással jutott hozzá. A mintegy 90 helységből álló muraközi uradalom—és így csaknem egész Muraköz — attól kezdve (a reformkorban és 1848-ban is) a Festetics család birtokában volt.6 Muraköz települései közigazgatási tekintetben önálló járást alkottak. Zala megye muraközi járásának 7 mezővárosában, 115 falvában és 13 lakott pusztáján — Fényes Elek adatai szerint — 51 229 lakos élt. Közülük 49 503 horvát, 1574 magyar, 152 pedig izraelita volt. Miután az uradalom alattvalói földesuruk vallását követték, a lakosság 99 %-át katolikusok alkották, és mindössze 252 protestáns élt a Muraközben.7 A csáktornyai Festetics uradalom dominanciájával magyarázható az is, hogy e járásban csekély számú nemesség telepedett le. Zala megye 5383 nemes családjából—az 1845-ös hivatalos nemesi lajstrom szerint — csupán 159 élt e járásban, és Muraköznek mindössze 289 fő kétségtelen, valamint 19 fő kétséges nemese volt.8 5 Láposi Haller Jenő: Igazságot Muraköznek! Bp., 1938. 43.; Kring Miklós: A muraközi országhatár a magyar-horvát viszony történetében. Bp., 1942. 61-62. 6 Fára József: Muraköz történetének rövid foglalata. Szombathely, 1942. (Különlenyomat a Dunántúli Szemle 1942. 3-4. számából); Degré Alajos-. 19. századi kísérlet magyar egyházi közigazgatás bevezetésére a Muraközben. Adatok a nemzetiségi kérdés történetéhez. Levéltári Szemle 1972. 2. sz. 14-16. 7 Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pesten, 1836. 1. köt. 525-532. 8 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zala megye nemeseinek 1845-ös lajstroma. Összesítését közli: Pesti Hírlap (P H.) 1847. máj. 2. (873. sz.) 284.