Századok – 1998

Történeti irodalom - Roth Harald: Kleine Geschichte Siebenbürgens (Ism.: Tokody Gyula) I/275

275 TÖRTÉNETI IRODALOM használt épületegyüttes egyes épületeit, s ismerkedhetünk meg egykori lakói valamikori életformájával. Kiemelkedő ebben a sorban az eredeti funkcióját egyedül megtartó Keresztelő Szent János Templom (az ottani Egyetemi Templom) egyház- és művészettörténeti szempontból figyelemreméltó szertartás-könyveinek és kottáinak bemutatása. A rendház egyes szobáinak leltári képe szinte fényképszerűén vázolja a benne lakó szerzetesek mindennapi életét. A csillagvizsgálóról és a gyógyszertárról szóló fejezetek hasznos adalékokat nyújtanak technika- és orvostörténeti viszonylatban. (Nem kis nehézséggel járhatott a korabeli terminus technicusok szakszerű feloldása.) Sajnálatos, de szinte természetes, hogy az idők folyamán a leltárban szereplő minden anyag veszendőbe ment, szétszóródott. A kötet fejezetrendjétől eltérően Borsa Gedeon feltáró munkájáról kell szólnunk. Az egyetemi nyomdának külön könyvtára volt, mely nem volt szakkönyvtár; benne a nyomdában készült, forgalomba még nem került köteteket és crudákat tárolták. A szerző két fejezetben foglalkozik az anyaggal. Az elsőben a koronkénti példány-, ill. műszámok dominálnak, s benne utalást olvashatunk a szerzőknek a magyar tudományos életben játszott szerepére. A másik fejezet (az „Adattár" 4. részeként) a leltárban szereplő műveknek a magyar nemzeti bibliográfia különböző köteteiben való fellelhetőségére utalnak. Ez utóbbi fejezet a magyar könyvtörténet „mélytengeri vizeit" kutatók számára lehet érdekes. Különös jellegzetessége a könyv-komplexumnak (a munkálat befejezése előtt elhunyt) Haiman György feltáró tevékenysége, mely két részre osztható. A közös kötetben szövegszerűen foglalkozik az 1577-ben alapított nyomda történetével, pénzügyi helyzetével, a privilegizált bécsi Trattner nyomdához való viszonyával, a betűtípusok barokkból rokokóba átmenő stílusjegyeivel. Ez a művészettörténészt érdekelheti. Kimutatja a bécsi mellett a cseh és francia nyomdászati stílusok hatásait, s kiemeli, hogy „a nagyszombati felülmúlja példaképeit". Ennek meggyőző igazolása a hasonmások díszes külön kötete, mely a nyomda által használt, a leltárban mellékletként lenyomott betűtípusokat és díszítő elemeket közli eredeti nagyságban - a német-latin-magyar szövegeknél használt „Fractur", ill. a szlovák szövegeknél használt „Schwabacher" betűtípusokban. (A leltár túlzott pontosságára jellemző, hogy az egyes betűfajták számszerinti mennyiségét és árát is megadja.) A közös kötet a fentieken kívül az „Adattár"-ban a három fennmaradt példány konkordanciáját, az épületegyüttes korabeli alaprajzait — a „Függelék"-ben pedig bibliográfiát, forrásjegyzéket, a nyomdászati szakkifejezések magyarázatát és a nyomda alkalmazottainak névjegyzékét is nyújtja — pár érdekes képpel kiegészítve a szöveget. Összefoglalva: a tematikája alapján látszólag marginális jelentőségű (kissé túltagolt) két kötet számos adatot szolgáltat a művelődés-, művészet-, technika-, könyv- és nyomdászattörténet művelői számára. S nem utolsó sorban biztató jele annak, hogy ma is érdemes szép és jó tudományos művet kiadni. Tóth András Harald Roth KLEINE GESCHICHTE SIEBENBÜRGENS Böhlau Verleg Köln-Weimar-Wien, 1996. 199 o. ERDÉLY RÖVID TÖRTÉNETE A rövid, mindössze 200 oldalnyi összefoglaló Erdély történetéről nem vállalkozhatott a magyar és a nemzetközi történetírás eddigi eredményeinek a meghaladására és témájának alapvetően új tudományos interpretálására. Célja az előszó szerint - elsősorban a tájékoztatás, a legfontosabb ismeretek közlése, főleg egyetemi hallgatók érdeklődésének kielégítése, valamint a német közvélemény megtisztítása az Erdély történetével kapcsolatos téves nézetektől és mítoszoktól. (7-8. o.) Mindamellett Harald Roth könyve nem tekinthető szokványos ismeretterjesztő munkának. Már csak azért sem, mert Erdély-történeti összefoglalókban amúgy sem bővelkedik a szakirodalom, s itt — egészen kivételes esetként — német szerző által írt összefoglalóról van szó. Ezen túlmenően pedig Harald Roth a téma új szellemű tárgyalását ígéri. Megjegyzése szerint ugyanis „az Erdély történetére... irányuló kutatások a múltban, s részben még a jelenben is erősen politikai és ideológiai