Századok – 1998
Történeti irodalom - Haiman György – Muszka Erzsébet – Borsa Gedeon: A nagyszombati jezsuita kollégium és egyetemi nyomda leltára 1773 (Ism.: Tóth András) I/274
274 TÖRTÉNETI IRODALOM Az eddigiektől jórészt eltérő műveltségi háttérrel rendelkező társadalmi réteg korabeli kultúrához való viszonyáról, életmódjáról szól A birtokos nemesek művelődése: a könyvtárak és tulajdonosaik címmel írt fejezet. A szerző elsősorban a 18. századi hagyatéki leltárak alapján dolgozik, az ezekben megtalálható könyvjegyzékeket ismerteti, ill. ezek alapján vonja le következtetéseit az örökhagyóra, a volt tulajdonosra vonatkozóan. A néhány kötetes könyvtárak és tulajdonosaik, valamint az 1781-ben meghalt, jogvégzett Felsőbüki Nagy Dávid 185 kötetes könyvtára között a könyvállomány összetétele és a tulajdonos szellemi színvonala, művelődési igénye és nem utolsósorban vagyoni helyzete tekintetében jelentős különbség volt. Ha röviden összegezni akarjuk az egyébként részletes elemzést, sikkor a szerzővel azt mondhatjuk, hogy „a nemesurak a jogról és a históriáról szóló könyveket olvastak, a gazdálkodás tudnivalói ekkor még főként szóban terjedtek". A kötet hatodik fejezete — Kitekintés térben és időben — a dualizmuskori Magyarország alfabetizációs fejlődését, valamint az európai párhuzamokat, eltéréseket vizsgálja összehasonlító módszerrel. A magyarországi analfabétizmus felszámolásában az Eötvös-féle oktatási törvénynek meghatározó szerepe volt. A népiskolák kötelező látogatása az ország eltérő fejlettségű területeit néhány évtized elmúltával közelebb hozta egymáshoz, bár az örökölt különbségeket nem tudta eltüntetni. A Helyünk Európában című összefoglaló a hazai, de különösen a nemzetközi szakirodalom eredményei alapján tanulságos áttekintést ad grafikonok, táblázatok, térképek segítségével arról, hogy Magyarország hol található az alfabetizáció európai mezőnyében. „Magyarországot Európa fejlett északnyugati magjától hatalmas szakadék választotta el az iskolázottság, az írni-olvasni tudás mértékében. Ha azonban kelet és dél irányába lépjük át a történelmi Magyarország határait, rögtön szemünkbe ötlik az a hatalmas különbség, amely a hozzájuk képest igen alfabetizált Magyarországot elválasztotta Oroszországtól és a Balkántól." A kötetet a témához kapcsolódó függelék, alapos jegyzetapparátus, kiterjedt forrás-, ill. szakirodalomjegyzék, helység-, név-, fogalommutató, angol nyelvű összefoglaló teszi teljessé és az érdeklődőkön kívül a kutatók számára is jól használhatóvá. A könyvben közölt nyolcoldalnyi fotóillusztráció képi formában ad ízelítőt a leírtakról. Huszár Zoltán Haiman György - Muszka Erzsébet - Borsa Gedeon A NAGYSZOMBATI JEZSUITA KOLLÉGIUM ÉS EGYETEMI NYOMDA LELTÁRA, 1773. (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 16.) Bp. 1997. Balassi Kiadó, 306 о és 17 kép A NAGYSZOMBATI EGYETEMI NYOMDA BETŰMINTAKÖNYVE, 1773. Hasonmás. Szerk. és bev. Haiman György. Budapest 1997. Balassi kiadó 8 o. 35 sztl. lap. Különleges, bonyolult feladatra vállalkozott a kiadó, amikor az 1773-ban feloszlatott nagyszombati jezsuita kollégium és nyomda leltárát, ill. a nyomda betűmintakönyvét szóban és képben ismertető köteteket kiadta. A három szerző - az egyetemtörténész, a könyvtörténész és nyomdászattörténeti szakember közös, különös módon egymásbafonódott, elkülönülő munkájának összképe tanulságos és hasznos. Korszakunkban, a Gutenberg-galaxis állítólag utolsó évtizedeiben, amikor a technikai informatika — néha ijesztően rohamos — fejlődése áll a társadalom többsége érdeklődésének látókörében, felmerülhet a kérdés, érdekes-e az, hogy egy több mint két évszázaddal ezelőtt működött oktatási-informatikai intézményrendszer milyen eszközökkel próbált közelebb férkőzni a társadalom meglehetősen szűk rétegéhez, s hogy milyen „infrastruktúra" állt mindehhez rendelkezésre. Az alábbiakból talán kiderül, hogy a kérdés nem érdektelen. Muszka Erzsébet a kötet több mint egyharmadát kitevő — a leltár valamennyi részletére kiterjedő, összefoglaló — tanulmányában sikerrel birkózott meg a kor közigazgatásának túlzottan aprólékos szabályaiból eredő nehézségekkel. Bevezetőben hitelesen ismerteti a leltározás menetét, és az egyes leltárpéldányok egymáshoz való viszonyát. Hasznosan rögzíti a nagyszombati épületkomplexum részleteit. Ennek alapján szinte életszerűen járhatjuk be az évszázadok óta más célra
