Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
18 KOSZTA LÁSZLÓ commendamus per présentes", 135 zárt formájúakban pedig a „damus pro memoria" az általános.136 Narratio, dispositio A hiteleshelyi oklevelekben nehéz különválasztani a jogügyletet ismertető és a rendelkező részt. A bennük található formulák az oklevél tartalmi típusának megfelelően változnak. A káptalan által kiadott okleveleket legtöbbször az érdekelt felek bevallásai alapján készültek, így a megjelentek felsorolásával és a szóban tett bevallásra való utalással kezdődik minden esetben a narratio.13 7 A megjelent személyek azonosítására soha sem utalnak.13 8 A jogügylet ismertetése után a rokonok és a szomszédok beleegyezése következik, melynek kifejezésére nem alkalmaztak külön formulát. Az oklevélben szereplő birtokok haszonvételeit, tartozékait összefoglaló pertinentia formula 1261-ben jelentkezik először,13 9 de a 13. század végéig ritkán használják,14 0 noha már a részletesebb változat is felbukkan az Arpád-kor végén,14 1 bár ezt a későbbiekben is csak ritkán alkalmazták.14 2 A birtokjogi változások írásbafoglalásának nélkülözhetetlen eleme a donatios formula. Kezdetben számos típus fordul elő, 1279-től a „vendidisse(n)t perpetuo possidendam" alak a legelterjedtebb.14 3 A14. században egy bővebb, a hasonló kifejezések halmozásából kialakított forma jelentkezik nagy változatosságban, de szó szerint kétszer egymás után nem használják ugyanazt a változatot.14 4 A pozsegai káptalan okleveleinek egyik jellegzetessége a gyakran nagyon részletes határleírás, melynek segítségével különösen a Pozsega megyét átszelő Orjava folyó vidékén pontos birtok-136 1313. Sm. VIII. 340.; Sm. X. 393.; 1352. XII. 71.; általános használatát mutatja, hogy a 21 pátens oklevélből 16-ban ez a formula található meg. 136 1330. DL. 76430.; 1332. DL. 2732.; 1339. DL. 3213. 137 „quod... ab una parte,... ab altera coram nobis personaliter sunt constituti... confessus est viva voce..." Kezdetektől hasonló formulát használnak, de következetesen ilyen alakban 1280-tól fordul elő. Sm. VI. 377.; 1288. Sm. VI. 626-7. 138 A kisebb területen működő hiteleshelyeknél ez nem is jelenthetett komoly problémát, mivel eléggé behatárolt volt azoknak a családoknak a köre, amelyek megjelentek a káptalan előtt, s egy-egy család tagjai generációkon keresztül több ízben felkeresték a káptalant. Másrészt a kanonokok és a káptalan más klerikusainak egy része a hiteleshelyi hatókörét jelentő területről származott, így számos birtokos családot személyesen ismert. A hiteleshelyi külsőmunka szintén lehetőséget adott, hogy a környék birtokosaival mint határosokkal vagy tanúkkal megismerkedjenek. Mindezen túl nem tartjuk kizártnak, hogy az idegenektől személyazonosságuk igazolására esküt kértek. A személyazonosításra Szentpétery I.: A kancelláriai jegyzetek Anjou-kori okleveles gyakorlatunkban. in: Emlékkönyv Károlyi Árpád születésének nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Budapest 1933. Szerk. Domanovszky S. 480. A bíróságoknál is jelentkezett ez a probléma, s egy személyazonosítási ügyben a káptalan segítségét kérte Köcski Sándor országbíró is. 1325. A. II. 176-7. 139 1261. Sm. V 200-2. 140 Hat alkalommal szerepel a „cum omnibus utilitatibus suis (et pertinentiis)" formula. 141 1290. „cum terris arabilibus, vineis, fenetis et silvis ac aliis utilitatibus suis universis" Sm. VI. 702. 142 Hét alkalommal jelentkezik a 14. században, s tovább bővül, mert a felsorolásba beveszik a telkeket, malmokat és a malomhelyeket. Sm. XI. 601. 143 1279. Sm. VI. 331.; 1293. Sm. VII. 152. 144 1345. „in heredum heredes... possidendam, tenendam et irrevocabiliter pariter et habendam" Sm. XI. 248.
