Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
A POZSEGAI KÁPTALAN HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE 1353-IG 19 határok rajzolhatok ki.14 5 A birtokeladások, cserék után nem egyszer előfordult, hogy a szomszédok, vagy az egyik fél rokonsága közül valaki, kétségbevonta annak érvényességét és törvényes úton, vagy nem ritkán hatalmaskodás árán megakadályozta az egyezség végrehajtását. A jogérzék fejlődésével és a szerződések pontosításával az ilyen esetekre fogalmazzák az oklevelekbe az eredendően a római jogból származó szavatossági formulákat. A pozsegai anyagban egy 1261-es oklevélben szerepel első alkalommal,14 6 majd a 13. század utolsó két évtizedében fordul elő általánosabban.147 Az Anjou-korban végig jelen van a szavatosság vállalása,14 8 de a 1340-es évek végétől lesz újra rendszeres alkotó eleme a birtokjogi változásokat megörökítő okleveleknek.149 Két típusa van, az általános15 0 és a konkrét kompenzációt tartalmazó szavatosság.151 Pátens oklevelek esetében a narratív részt a privilégium elkövetkezendő kiadására tett hiteleshelyi kötelezettségvállalás zárja le.15 2 Corroboratio Kizárólag a privilégiumokban szerepel, az oklevéladás és a megpecsételés tényét jelzi. Az 1280-as évek elejéig két típust felváltva használnak a pozsegai oklevelekben, az „Ut igitur (autem)..." kezdetűt15 3 és az Arpád-kor utolsó két évtizedétől általánossá váló országosan elterjedtebb „In cuius rei memóriám fírmitatemque perpetuam présentes concessimus litteras nostri sigilli munimine roboratas" formulát.154 Az alaptípus bővítményeként gyakran a káptalan előtt megjelent feleket itt is újra felsorolják. Általában az eladókat említik úgy, mint akik az oklevél kiadását kezdeményezték a szóbanforgó birtok új tulajdonosai számára.15 5 Valószínű, hogy ilyen esetben az oklevélkiadás költségeit is ők állták. 145 A határjárások névanyagát a Dráva-Száva köz középkori etnikai térképének megrajzolásához kitűnően fel lehetne használni. 146 Sm. V 200-2. 147 1280. Sm. VI. 377.; 1283. Sm. VI. 428-9.; 1289. DL. 86977.; 1300. Sm. VII. 152-3. A századforduló hatalmaskodásaiban kereshetjük annak az okát, hogy oly gyakran tűnik fel ebben az időben ez a formula. 1298-as törvény 68. pontja elő is írja a birtokügyletek írásba foglalásánál. Marczali H.: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Budapest 1901. (a továbbiakban: Marczali Enchiridion) 196. 148 1315. Sm. VIII. 403-4.; 1324. DE 274069. 149 Tarkői Rykolph fia Miklós orbázi ispán minden esetben bebiztosítja magát. 1349. Alsó-Szlav. O. 36-7.; 1351. Sm. XII. 4.; 1352. Sm. XII. 104-5. 150 1 289. „quod si qui iamdictum Nicolaum racione terre infestare attemptare temporis in processu, ijdem Borich, Johannes et Belud predicti expedire tenebuntur laboribus proprijs et expensis" DL. 86977. 151 1351. „si aliquis eundem magistrum Nicolaum ratione predicte possessionarie portionis ordine iudicario inpeteret vei inpetere attemptaret, idem Cozmas tenebitur expedire et defendere, prout assumpsit propriis laboribus et expensis; qui si expedire et defendere non posset vei non curaret, extunc aliam portionem possessionariam de prescripta possessione sua Woyzka vocata similem huic quantitate et valore prelibato magistro Nicoiao dare et assignare tenebitur perpetuo possidendam" Sm. XII. 4. 152 1293. Sm. VII. 152-3.; 1345. Sm. XI. 248. 153 1220. körül H. VIII. 18.; 1251. Sm. IV 477.; 1272. Sm. VI. 15. 154 1282. Sm. VI. 419. 155 1255. Sm. IV 619.; 1256. Sm. V 44.; 1268. Sm. V 467.; 1328. A. II. 368.
