Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
16 KOSZTA LÁSZLÓ szetesen formulás részeik alapján is megkülönböztették, bár előfordult, hogy a formulák alapján pátens okleveleket is függőpecséttel erősítettek meg.121 Az intitulatioban ezt a különbséget úgy fejezték ki, hogy a kiváltságlevelekben használt alak elé nos szócskát írtak („Nos capitulum ecclesie Beati Petri de Posaga").122 Inscriptio, adresse A hiteleshelyi kiadványokban általánosságban nevezik meg azokat, akiknek az oklevél szól. Az inscriptio formuláit azonban csak a privilégiumokba fogalmazzák be. Konkrét adresse természetszerűleg a jelentésekben fordul elő. A káptalan az Árpádkorban a magyar okleveles gyakorlatban elteijedt „omnibus Christi fïdelibus tam presentibus, quam futur is" alakot használta legtöbbször.123 1279-től pedig csak ez, illetve ennek változata szerepel szinte kizárólagosan. Lényegében azonban a káptalan egy típusú inscriptiot használt bővebb vagy rövidebb formában, de 1279-ig nagy változatosságban; kétszer nem szerepelt ugyanaz az inscriptio. 1301 után az először 1322-ben jelentkező „universis Christi fïdelibus presentibus pariter et futuris présentes litteras inspecturis" inscriptio fordul elő legtöbbször,124 az 1320-as 1330-as években pedig majdnem kizárólagosan ez szerepel. Változatai a 14. század közepéig felbukkannak. A hatóságok megkeresésére történt eljárásról készült jelentések konkrét címzéssel kezdődnek. Az uralkodóház tagjainak az „Excellentissimo domino", 125 illetve Thomassina esetében az „Excellenti domine"126 megszólítás járt ki, addig a szlavón bánoknak címzett relatiok a „Magnifico viro et potenti..."127 megszólítással kezdődnek. Károly Róbert alatt a királyt „Excellentissimo domino suo (eorum) Karolo Dei gratia inclito regi Hungarie",128 míg I. Lajost „Excellentissimo principi Lodovico Dei gratia inclito regi Hungarie, domino ipsorum naturali..." címzéssel129 illették. Salutatio A kiváltságlevelek és a relatiok elmaradhatatlan része, a pátens oklevelekben azonban már hiányzik. Leggyakrabban a „salutem in Domino sempiternam" formulával találkozunk, amely a kezdetektől a 14. század közepéig jelen van, sőt 1279-től az Arpád-kor végéig szinte kizárólagos.130 A relatiokban viszont az „orationes in 121 1331. DL. 99933; 1332. DL. 99937. 122 1293. Sm. VII. 152.; 1313. Sm. VIII. 340.; 1350. Sm. XI. 601. A zárt és a pátens oklevelek között az oklevelek szerkezete és a bennük használt formulák alapján nem tettek különbséget, ezért ezeket Nos-típusú okleveleknek nevezhetjük. 123 1279. Sm. VI. 325.; 1280. Sm. 379.; 1291. Sm. VII. 58. az 1301-ig előforduló 28 esetből 13 alkalommal ez szerepel. A többi esetben előfordul, hogy a litteras helyett paginam, vagy az omnibus helyett universis szerepel. 1268. Sm. V 466.; 1264. Sm. V 321. 124 1322. A. II. 43.; 1326. M. S. Ш. 73.; 1336. Sm. X. 276. 125 1353. Sm. XII. 209. 126 1300. Sm. VII. 405. 127 1349. DL. 94076.; DL. 103283. 128 1330. Sm. IX. 505.; 1339. Sm. X. 510.; 1341. Sm. X. 633. inclito helyett illustri. 129 1350. Sm. XI. 616. 130 1250. DL. 33706.; 1279. Sm. VI. 325.; 1289. DL. 86977.; 1343. Sm. XI. 37. A formula 60 %-át teszi ki az előforduló salutatioknak.
