Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
234 FIGYELŐ chaizálni kívánna - meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezt a megoldást a kutatásban eddig még senki sem választotta. A szóban forgó könyvben viszont egy sohanemvolt helynév-variánssal — Nagy-Szentmiklós — találkozunk.1 0 A fentiek alapján úgy gondolom, hogy egy új, történetileg pedig alaptalan helynév-variáns bevezetése helyett sokkal jobb lett volna, ha ez a jövendő nyelvészeti kutatásban minden bizonnyal megkerülhetetlen mű inkább egyszer s mindenkorra eltüntette volna a helynév írásmódjában a turkológusok egy részénél elterjedt pontatlan, s mára minden tekintetben anakronisztikussá vált formát. Talán ez a fölismerés vezette Róna-Tas A.-t, amikor a legújabb könyvében a szóban forgó műre hivatkozva a címben a „Nagyszentmiklós" alak használatához tért vissza.10a A tárgyalt könyv szövegéből nem mindig derül ki az adott felirat származási helye, még kevésbé azon tárgy kora, melyen a felirat található. A majaki kő, az elistai bikakoponya, a szarvasi tűtartó stb. említése során még éppenséggel igen, ugyanakkor más feliratok a lelőhelyük megnevezése nélkül kerültek itt tárgyalásra. Ezért csak a leleteket jól ismerők tudják, hogy a könyvben „Eine unpublizierte Inschrift des landnehmenden Ungartums..." с. alfejezetben tárgyalt íjcsont Homokmégyről származik s hogy az arról szóló közlemény, valamint a lelet turkológiai feldolgozása meg is jelent.11 Az a régészek körében köztudott, hogy az itt D. D. Vasil'ev korpuszának sorszámozására (E 81, 82) hivatkozva a „Zwei Goldgefaße mit osttürkischen Inschriften" с. alfejezetben tárgyalt edények az altaji Köpeny caa-tas-ban kerültek napvilágra. Azt viszont már nemcsak a régészeknek hasznos tudni, hogy e világhírű lelet a 9. századból való, sa R. G. - R. T. A. könyvében röviden említett, Sivin/Seben bulgár zupán közismert preslavi csészéje pedig a 10. századból, talán annak a 2. feléből származik. E körülmények — lelőhely, a tárgy kora — meggyőződésem szerint nagyon is jelentősek lehetnek, ill. kellenek, hogy legyenek a nyelvtörténet, a kincs feliratait vizsgálók számára is. Nyilvánvaló ui., hogy a most említett feliratok egymástól teljesen eltérő nyelvi közegben készültek, ami egy harmadik régióban (Kárpát-medence) napvilágot látott felirat értelmezésekor lényeges szempont lehet. A feliratok lelőhelyének és korának feltüntetése tehát mindezt az első pillantásra tisztázza. Vagy mégiscsak megindokolható, hogy annyira más lehet a nyelvész és a régész munkamódszere? de Pétrossa. I. Paris 1889, 76-77, ezt valószínűleg Arneth-től vette át: Arneth, Monumente. Különös kivételt jelent K. Horedt-nek az emigrációban megjelent munkássága, melyben egy maga által kreált helynévformát (Großsanktnikolaus) használt, vö. K. Horedt: Die Volker Südosteuropas im 6. bis 8. Jahrhundert, Probleme und Ergebnisse, in: Die Volker Südosteuropas im 6. bis 8. Jahrhundert. Hg.: B. Hänsel. Südosteuropa Jahrbuch 17 (München - Berlin 1987) 16-17; eredeti erdélyi szász elnevezése egyszerűen nem is lehetett ennek az alföldi falunak, hiszen a környékén svábok élnek. 10 A „Nagy-Szentmiklós" helynév-változat használata annyira áthatotta R. G. - R. T. A. könyvét, hogy az még olyan helyen is fölbukkan, ahol az eredeti közleményekben a helyes, a hagyományos alakot használták: Erdélyi - Pataki mindkét cikke (1968, 1971) esetében megváltoztatták a címben szereplő helynévnek ott (helyesen) használt formáját! 10a Róna-Tas A.: A honfoglaló magyar nép. Budapest 1996, számozatlan oldal a 412. oldal után. 11 I. Dienes: Landnahmezeitliche Kerbinschrift aus dem Gräberfeld von Homokmégy-Halom in der Umgebung von Kalocsa. (Vorbericht). FA 43, 1994, 167-179; D. D. Vasilev: Versuch zur Lösung
