Századok – 1998
Kisebb cikkek - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása I/222
226 KISEBB CIKKEK legrégibb Zágrábban őrzött liturgikus kéziratunkat szokásos módon a püspökség alapításával hozzák kapcsolatba, s így másolásukat is 1090 körűire teszik. Ez persze nem szükségszerű, e kéziratokhoz az alapítást követő évtizedek során is hozzátapadhatott a Szt. László általi alapításhoz kötődő hagyomány, aminek azután végeredményében fennmaradásukat köszönhették. Közülük az esztergomi benedictionale vitathatatlanul 11. századi írású, mégpedig annak a második feléből, végéből. Kevésbé elegáns mint az Otloh másolatok, de joggal látjuk benne a délnémet írástradíció első hazai emlékét (Kalligraphie, Abb. 25., Katalog, Abb. 23, 24.). Ennél jóval korábbi lehet a Garamszentbenedekre lokalizált sacramentarium töredék írása,1 2 külföldi párhuzamok alapján (Kalligraphie, Abb. 20-22) a 11. század első felére tehető. Legkorábbi liturgikus kézirataink közül néhány már megengedi, hogy segítségül hívjuk az okleveleket. Sem a Szt. Margit sacramentarium (korábbi nevén Hahóti kódex), sem а győri Agenda írásától nem állnak messze Kálmán király oklevelei (1109: DL 11), Fulco hospes 1146. évi oklevelének (DF 206 815) írása, vagy a nemzetközi okleveles gyakorlat néhány példája (Reichskanzlei, Abb. 1., Liège, Fig. 24, 215.). így e kódexek másolását a 11-12. század fordulójára, a 12. század legelső évtizedeire tennénk.13 Szerencsés helyzetben vagyunk az ún. Codex Albensis (talán gyulafehérvári) kéziratával. Ezt már a korábbi kutatás a 12. század első évtizedeire datálta. Ezt csak megerősíteni tudjuk, Felicián esztergomi érsek 1134. évi (DF 251974) oklevele s a kézirat közötti igen feltűnő hasonlóság láttán.14 A 12. század közepén találkozunk az ún. ferde ovális stílus hatását mutató emlékekkel. Ezek az oklevelek a Pray-kódexből ismert írástípus előzményeinek is tekinthetőek s jól mutatják, hogy az oklevélírás miként fogadta be s próbálta a maga céljainak megfelelően alakítani. Ennek legszebb dokumentuma II. Géza 1150-es, ma is Pannonhalmán őrzött, valószínűleg ott is másolt oklevele (DF 206 816). Ennek egy lazább ductusú előzményeként említhető II. Béla egy 1137. évi, szintén pannonhalmi oklevele (DF 206 810), míg a későbbiekre nézve a pannonhalmi emlékek közül ide sorolnánk II. Géza egy 1151. évi (DF 206 817), Margit úrnő 1152. évi (DF206 818), III. István 1171. évi (DF 208 422), János pannonhalmi apát 1201. március 29-i (DF 206 831) okleveleit. Ezekből a példákból nem azt a következtetést vonjuk le, hogy ez a stílus, illetve a hatására kialakított írás kizárólag Pannonhalmára lett volna jellemző. Inkább arról lehet szó, hogy az ország egyik legnagyobb teljesítményű scriptoriumában is így, vagy így is írtak, Tanulmányok a 900 éves somogyvári bencés apátság emlékezetére. Kaposvár, 1992 83-97. 12 Képe közölve Mezey László fejezetében in Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. 1. k. Bp. 1969. Garamszentbenedeki eredete azonban kétséges, bizonyításra szoruló feltételezés. 13 Veszprémy L.: Legkorábbi hazai sacramentariumaink. (Szt. Margit sacramentarium, Zágráb, MR 126) in Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Szerk. Szelestei N. László. Bp. 1989 121-135.; Kniewald Károly. Hartwick győri püspök Agenda pontificalisa. Magyar Könyvszemle 1941 1-21. 14 Kódexek i. m. No. 21. A hazai zenetörténeti kutatás meggyőzően valószínűsítette erdélyi egyházmegyei liturgiával való kapcsolatát. Az antiphonalék alapján elvégzett zenetörténeti vizsgálatok eredményeire Dobszay L. - Prószéky Gábor: Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae. I. k. Bp. 1988. és a Dobszay L.: A középkori magyal- liturgia István kori elemei, in Szent István és kora. Bp. 1988. 151-155. A kódextöredékek bevonása és számos kiváló minőségű fényképmellékletei miatt is alapvető Szendrei Janka-. A magyar középkor hangjegyes forrásai. Bp. 1981.
