Századok – 1998
Kisebb cikkek - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása I/222
KISEBB CIKKEK 227 s ez mutatkozott meg az ott másolt oklevelek írásában. Különösen az 1201. évi oklevél fennmaradásáért lehetünk hálásak, hiszen azt tanúsítja, hogy a könyvmásolási gyakorlatban még akkor is élő volt, amikor az okleveleket egyébként már régen másként írták. Az 1180-as évektől határozottan jelentkezik a törekvés az oklevél- és könyvírás szétválasztására, az oklevélírás határozott gót jellegének kialakítására. Az érett ferde ovális stílus szép emléke a 12. század közepéről maradt fenn. A nürnbergi Ezekiel-kommentár kéziratának (Germ. Nat. M. Cod. lat. 22 922) magyarországi másolása ugyan nem bizonyított, de használata igen, tekintettel arra, hogy a kassai domonkosok könyvtárából származott el.15 A külföldi írásminták tanulsága szerint az Ezekiel-típusú kéziratok írása inkább a század közepe körűire, a század harmadik negyedére helyezhető. A hasonló írású, de valamivel korábbi legismertebb példa maga a Csatári (Admonti) Biblia, amelyet salzburgi írásúnak tartanak a század 30-as éveiből (Wien, ÖNB Ser. nov. 2701-2702), Paris, École des Beaux Arts, 22788), továbbá a prágai Káptalani könyvtár Ágoston-kézirata (A 21,1) a század 30-as, 40-es éveiből, vagy egy St. floriani kódex 1134-ből (Katalog, Abb. 27). Végül idetartozónak érezzük a bevezetőben említett sermonarium-töredéket. Szintén a 12. századközepére, ill. harmadik negyedére tehető egy másik Kassáról elszármazott nürnbergi kézirat (Ger. Nat. M. Cod. lat. 23 375), Sevillai Izidor Etymologiarum librije,16 Magyarországi használatát kassai provenienciáján túl még egy marginális, a 13. század elején élt Briccius váci püspökre utaló bejegyzés is valószínűsíti. Az írás jellege bizonyos fokig a dictamen írással rokonítható, de tractatiója mindvégig megőrzi a könyvírásra jellemző gondosságot, s meg sem közelíti az esztergomi iskolás jegyzet szintjét. Joggal utalhatunk a Pray-kódex zsinati törvényeinek írásképére, amelyet szintén a század közepére helyeztünk. Az írástípus kiválasztását talán az Izidor-mű kézikönyv, gyakorlatilag tananyag jellege indokolhatta. Az oklevelek közül leginkább II. Béla 1137-es (DF 206 810) és Színes úrnő 1146. évi pannonhalmi oklevele (DF 206 814) említhető. Az Izidorkézirat írástípusára tett megjegyzésünket látszik igazolni az esztergomi Énekek éneke-kommentár prima manusának írása. (Főszékesegyházmegyei Knyvt. Mss. III. 184.). A kis méretű, lazább tractátiójú írásgyakorlat jól illett a nem reprezentáló, inkább didaktikus céllal készülő másolatokhoz. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ha Csóka Lajosnak esetleg igaza van is a kommentár nem hazai másolását illetően, a Scháftlarnban való másolásra vonatkozó megjegyzését azonban nem kellően megalapozottnak kell minősítenünk.)17 Az előbb említett kommentár után következik az esztergomi iskolásjegyzet, megelőzve a kéziratot záró magyar történeti bejegyzést. A retorikai, grammatikai traktátus mind a rövidítések menynyisége, mind tractátiója tekintetében a dictamen műfaj jellegzetességeit mutatja. A kurzivitás irányába mutató laza tractatiója, ductusa nem áll magában, II. Béla 1137. és 1138. évi oklevelei tanulságos párhuzamul szolgálnak (Pannonhalma: DF 206 811, Esztergom: DF 286 216). 15 Sopko, Július-. Najstarsie kosické rukopisné bergi kéziratok mikrofilmjei az OSzK kézirattáknihy. Kniha 1975. 82.; Kataloge des Germani- rában. sehen Nationalmuseums Nürnberg. Bd. II. 2. Wi- 16 Mint az előző jegyzetben, esbaden, 1986. Hg. v. Hardo Hilg. 21-23. A nürn- 1 7 Kódexek i. m. No. 24.
