Századok – 1998

Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183

LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 203 nem pedig a céh tagjaiként vehettek részt.13 7 Míg a középkorban legalább évente egyszer az ünnep alkalmával a hierarchia helyett a közösségi szellem dominált, a 16. század elejétől a vagyonosodé céhvezetők már nem szívesen vették tanoncaik rész­vételét, pontosabban tartottak „ünneplő" tanoncaiktól, s ezért mind inkább kire­kesztették őket. Korábban a szentivánéji ünnepek és vendégségek „nyitott kapuitól" a céhtagok erősebb összetartását remélték, a tagság növekvő vagyoni differenciáló­dásával párhuzamosan azonban erősödött a vagyonféltés, és a lerészegedett tagságtól való félelem, így az össznépi ünnepi ivászatok a 16. század közepére megszűntek, s a céh, mint a tagság összetartozását szimbolizáló szervezet elvesztette eredeti funk­cióját. Ugyanígy, amíg a céhek eleinte a szegénysorba jutott tagok megsegítésére vá­sároltak ingatlanokat, a 15. század végén az eredeti nemes cél feledésbe merült, s az ingatlan adásvételek pusztán befektetési célokat, a céh vagyoni helyzetének és tekintélyének növelését szolgálták. A pénzüket kölcsönként kihelyező fűszeresekkel ellentétben a koraújkorban a nagy kereskedőcéhek többsége, köztük a textilkereskedők is a tőkefelhalmozásnak ezt a formáját választották. A vaskereskedők éveken át a­jándékokkal kedveskedtek Mrs Bretegny-nek, hogy házának haszonélvezeti jogát meg­szerezzék, ám az özvegy mind több követeléssel élt.138 Megtakarított pénzét mind több céh és egyén fektette bérbeadandó házakba, illetve fogadókba, s azokat a piac alakulása szerint rendszeresen adták-vették. így került Hugh Brice aranyműves kezébe a „Kardinális kalapja" nevű fogadó, amit korábban Simon Eyre polgármestertől vá­sárolt meg.139 A textilkereskedők ingatlan adásvétele igencsak intenzívnek mondható: 1501-ben megvették Sir Laurence Aylmer polgármester házát 214 fontért, 1507-ben Hatwell házát 28 fontért, továbbá egy Szent Giles utcai kis házat 31 fontért, ugyanakkor eladtak egy házat a Lawrence közben 65 fontért.137 Mielőtt egy házat eladtak volna, a nagyobb haszon reményében jelentős összeget költöttek felújítására.14 0 A céheknek ingatlanaik bérbeadásából jelentős évi bevételük származott, az aranyműveseknek már a 15. század közepén évi 46 font 10 shilling, a szabóknak 44 font 3 shilling, a textilkereskedőknek 22 font 13 shilling, a nyergeseknek 19 font 6 shilling, míg a kereskedőknek 13 font 8 shilling bevételt hozott.14 1 Az aranyművesek 1497-ben már 250 ingatlan felett rendelkeztek, mely ügyintézése igen terhes feladat volt, ezért a két adó és díjbeszedő fel is lázadt, mivel nem bn-tak ketten elvégezni ennyi munkát. 14 2 A tulajdon fokozott féltésére utal, hogy az aranyművesek az in­gatlanbérbeadásból befolyt összeg egy részét javításukra visszaforgatták, ingatlanaik építésére, bővítésére és karbantartására ácsot kellett felvegyenek. Az ingatlanbérbe­adás hasznából pedig a vezetők a bevételek áttekintésekor jó néhány pohár italt meg­ittak. A haszon mellett megnőtt azonban a kinnlevőségek és a fizetési késedelmek száma is. A kereskedők céhénél még az egyik jómódú városatya sem fizette ki több éven át az évi 6 fontos bérleti díjat, míg végül a kereskedők azt kompromisszumképpen 137 Egerton Ms 1143 fo. 18/b (The British Museum, London) 138 Ironmongers' WA. fo. 51. 139 Calendar of Wills. 600. 140 Drapers' WA. fo. 72, 85, 86, 87. 141 Drapers' WA. fo. 87/h 142 Goldsmiths' CM. fo. 330.

Next

/
Thumbnails
Contents