Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
204 VELICH ANDREA 5 fontra szállították le.14 3 Előfordult, hogy a díjbeszedőket bántalmazták, így Thomas Bette bérlő betörte az egyik díjbeszedő fejét.144 Ezért mind gyakrabban kértek a bérlőktől biztosítékot, s ha azok nem fizettek pontosan, a letét (többségében valamilyen arany vagy ezüsttárgy) a céh tulajdonába került. Mivel Ketylwood mester nem rendezte tartozását többszöri felszólítás ellenére sem, így a céhvezetők eladták a letétbe helyezett aranytálat.145 Mind nagyobb igény mutatkozott a lakóházakon kívül új boltokra, pincékre, az ácsok prosperálása (mind több pincét béreltek anyagaik és szerszámaik raktározásra) is ezzel magyarázható.14 6 Mindezekre a céhek számlakönyveiből derül fény, mert szerencsére könyvelésük mind külső, mind tartalmi részére egyformán nagy figyelmet fordítottak. A leköszönő könyvelő előző évi munkáját a céhvezetés, illetve utóda is ellenőrizte. Minden adományt — a legkisebb értékű ezüstkanáltól a pénz, illetve ingatlanhagyatékon át az értékes aranytárgyakig — nagy körültekintéssel vettek lajstromba, mely az érték és a tulajdon fokozott megbecsülését mutatja.14 7 A bőrkereskedők is rendszeresen költöttek értékeik állagmegóvására, ezért 1496-ban többek közt újraaranyoztatták a halijukban lógó angyalt, melyről éppolyan büszkén írtak, mint a borkereskedők temzei hattyútartási jogukról.14 8 Bár az iparosok jelentős része nem volt olyan tehetős, mint a parasztok, mégis jóval több háztartási eszközt vásároltak, s azokat nagy becsben tartották. A növekvő tulajdonféltés egy további bizonyítéka, hogy a késesek 1492-ben leláncoltatták ónedényeiket, nehogy valaki ellopja őket, illetve rácsokat tettek az ablakokra.149 A fűszerkereskedők számlakönyvükben a bevételi oldalon a könyvelés átvételekor a ládában levő készpénz és értéktárgyak tételes felsorolása után a tárgyév bevételeit ismertették. Köztük a tanoncok beiktatásából, a teljesjogú céhtaggá választottak eskütételi díjából, az új egyenruhás tagok belépési díjából, a céhtagok negyedévente fizetett tagdíjából, az ingó és ingatlanok bérbeadásából, illetve a különböző bírságokból befolyt összeg szerepelt, míg a kiadási oldalon évről évre változó költségeket számoltak el. A többé-kevésbé állandó alamizsnák, tisztviselők és káplánok fizetése, illetve egyéb juttatásai mellett jelentős tételt képezett a misékre, gyászmisékre és ünnepekre fordított kiadás, további — bár igen változó összegű — kifizetéseket jelentettek az ingó és ingatlanok karbantartásai, illetve a per- és lobbyköltségek. Mind nagyobb számban találunk ún. reprezentációs költségeket is, a céhvezetés minőségellenőrzések után rendszeresen járt éttermekbe, fogadókba. Emellett a céh befolyását számos különböző értékű ajándékküldeménnyel próbálta növelni, a pékek hol pénzbeli támogatással, hol egy hordó borral próbálkoztak.15 0 A textilkereskedők is egy hordó 143 Mercers' Renterwardens' Accounts, fo. 105. (The Mercers' Hall, London) - a továbbiakban RWA. 144 Mercers' RWA. fo. 112. 145 Goldsmiths' CM. vol. В. fo. 16. 146 Carpenters' WA. fo. 46. 147 Skinners' WA. fo. 92. 148 Hatcher-Barker. 106 149 Cutlers' WA. fo. 32, fo. 33. Stow a 16. század végén már azt tanácsolta a gazdag londoni polgároknak, hogy inkább vidéken vegyenek ingatlant, mert az biztonságosabb, ott vagyonukat nem fenyegetik veszélyes tömegek. (John Stow: A Survey of London. II. 208) Ez a társadalmi differenciálódás nagymértékű előrehaladására utal. 150 Bakers' WA fo. 36. (The Guildhall Library, London)
