Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
202 VELICH ANDREA mind több londoni ingatlanon található üvegablak, vaskereskedők 1493-ban,12 7 a textilkereskedők pedig 1495-ben tettek üvegablakokat székházuk társalgójára.12 8 Az üvegezéshez hasonlóan a kövezések is rendszeresen szerepelnek a számlakönyvek kiadási rovataiban. A vaskereskedők 1507-ben nem kis költségen az utcát, illetve székházuk konyháját és udvarát is leköveztették. Ezek szükséges kiadások voltak, hiszen lépést akartak tartani a 12 vezető céhhel.12 9 A bőrkereskedők székházában külön sör-, illetve borpince is épült.13 0 A székház fontossága leginkább elvesztésekor vált nyilvánvalóvá, többek közt a fűszeresek az 1666-os nagy tűzvész utáni erőfeszítéseiből, melyeket székházukat újjáépítésére tettek. Mivel az újjáépítés anyagi nehézségek miatt elhúzódott, számos tanonc más céhhez pártolt, a taglétszám, s vele mind a bevételek, mind a céh presztízse is megcsappant.131 A fűszerkereskedők tekintélycsökkenése pedig a befektetőket és a hitelezőket is eltántorította. A mecénások sem látták garantálva, hogy adományuk nem kidobott pénz, s egyszer még jóhírüket öregbítheti. A székházak és a benne levő tárgyak növekvő értékét az is mutatja, hogy a szabók 1546. után már egy őrt is felvettek.132 A vaskereskedők vagyonosodását székházuk és kertjük megszépítése is jelezte. Kiadásaik között rendszeresen megjelennek a kertésznek kifizetett összegek, amiért az a kertjükben levő szőlőt és a rózsákat gondozta. Kertjük karbantartásához kutat is építtettek s a növényeket rendszeresen trágyáztatták, öt szekér trágyát hozattak 1488-ban, mielőtt újabb száz tő rózsát telepítettek. A kertbe új kapukat és padokat tettek.133 A kertek vásárlásakor és betelepítésekor a vezető céhek egymást próbálták túlszárnyalni, ezért Richard Knyght halkereskedő kertjét végrendeletében céhére hagyta, hogy az saját nevén túl a halkereskedők céhét is öregbítse, illetve hogy a társainak legyen hol kikapcsolódnia.134 Mint Knyght esetéből is kitűnik, nemcsak a céhek, de vagyonosabb mestereik önállóan is rendelkeztek nagyobb értékű kertekkel, házakkal és egyéb ingatlanokkal. A korábban jellemző, a közösségi szellem fenntartását szolgáló közös ünnepi vacsorák és össznépi italozások helyett a 15. század végétől a kereskedőcéhek a mind elegánsabb székházakban fényes banketteket rendeztek, melyeken a gazdagon díszített helyiségek, asztalok és tálak a céh presztízsét voltak hivatottak emelni. így 1499-ben például 200-300 — köztük 60-70 maga srangú—vendég volt hivatalos a textilművesek ötfogásos vacsorájára.13 5 Az aranyművesek védőszentjük, Szent Dunstan napján rendezett éves bankettjükre harminc font körüli összeget költöttek, mikor egy-egy hagyományos vacsora — számlakönyvük szerint — 6-7 fontba került.13 6 A banketteken a legények és öreglegények a 16. században már csak mestereik felszolgálójaként, 127 Ironmongers' WA. fo. 70. 128 Drapers' WA. fo. 61. 129 Ironmongers' WA. fo. 95. 130 Skinners' WA. fo. 151. 131 The Case of the Grocers' Company. 19. (London, 1686, The Bodleian Library, Oxford) 132 Merchant Taylors' WA. fo. 46. 133 Ironmongers' WA. fo. 55, fo. 60, 84/h. 134 The Calendar of Wills at the Court of Hustings. 607. (London, 1890) - a továbbiakban Calendar of Wills 135 Herbert. I. 465. 136 Goldsmiths' WA. fo. 179.
