Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 201 még a 16. század közepén is céhekbe tömörültek.11 8 A gazdaság változására utal, hogy a céhek egy része időről időre szétvált, illetve újra egyesült pillanatnyi érdekei szerint, így például a kesztyűsök kiváltak a bőrárusok céhéből, a nemezkészítők pedig a rövidárusokéból, miközben a halkereskedők, illetve a kalaposok és a rövidárusok egyesültek. 1489-ben 15 londoni ágytollkészítőt a bőrösök céhébe helyeztek át.11 9 Az iparos és kereskedőcéhek közti vagyoni különbségek a székházak vizsgálatakor a legszembetűnőbbek. A kereskedőcéhek díszes, a kor luxusának megfelelően megépített és berendezett székházai ugyanis társadalmi rangjukat emelő befektetések voltak. A céhek legfontosabb éves eseménye a vezetőválasztás volt, mely után díszes vacsorákat adtak. A székházakat a kisebb céhek esetenként választásokra, esküvőkre, vagy vacsorákra bérbeadták. Ez a jelentősebb exkluzív székházzal bíró kereskedőcéheknél azonban korántsem volt szokványos, csakis nagyobb pénzügyi, vagy politikai előny esetén merült fel, így amikor a kereskedők céhe 1564-ben a polgármester fiának bankettjére kölcsönadta székházát, külön felhívta a polgármester figyelmét, hogy ez nem teremthet precedenst.12 0 Amíg a gazdag textilkereskedők székházukban mestereik feleségei, illetve lányai számára minden világi komforttal bíró külön termeket is berendeztek,12 1 addig a céhrangsorban csupán a második tucatban helyet foglaló kovácsok céhének székháza minden luxust nélkülözött, a hall egyetlen dekorációja a céh védőszentjének, Szent Lojónak a képmása volt.12 2 Ez az iparoscéhek hagyományos vallástisztelete, illetve a kereskedőcéhek mind inkább világi szemlélete közti különbséget is ékesen példázza. A kisebb, önálló székházzal nem is rendelkező iparoscéhek pedig mások székházát vették bérbe éves vezetőválasztásukra és ünnepségükre, így az olvasztárok olykor a serfőzők, máskor a fegyverkészítők székházát bérelték ki.12 3 Számos céhnek a növekvő londoni ingatlanárak miatt székház szerzésre csak a kolostorbirtok elkobzásokat követően nyílt lehetősége, így a textilfestők is egy egykori papnevelde helyén jutottak székházhoz.12 4 Ugyanakkor a kereskedőcéhek székházait már leginkább csak a libériás tagok használták, ami a céhtagság növekvő differenciálódásának egy újabb bizonyítéka. A székházkiadásból befolyt bevételeket a nagyobb céhek nagyrészt korszerűsítésekre, köztük kémény- és csatornaépíttetésre, illetve további szépítésekre, dísztárgyak vásárlásárafordították. Faliszőnyegek, serlegek, tálak, sótartók, asztalterítők, tollpárnák és szalvéták egyre bővülő sora jelzi a leltárakban a céhek vagyonosodását. Az arany-és ezüsttárgyak mellett mind több ónedény is került a lajstromokba. A tárgyak jelentős szaporodására utal, hogy az olvasztárok a lajstrom vezetésére külön írnokot kellett alkalmazzanak.12 5 A textilkereskedők már az oldalsó asztalokra is vásároltak térítőkét, illetve a kisebb termek falaira is vettek faliszőnyegeket.12 6 A kor divatjának megfelelően 118 Unwin. 358 , State Papers Domestic for the Reign of Elizabeth I. 105. 119 Skinners' WA. fo. 118. 120 Herbert. I. 341. 121 Herbert. I. 466. 122 A. Adams: The History.of the Worshipful Company of Blacksmiths'. 1. (London, 1937) 123 Founders' WA. 1498-99. 124 Dyers. 462. 125 Founders' WA. fo. 18. 126 Drapers' WA. fo. 56, 58.
