Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
200 VELICH ANDREA király, illetve a kiváltságait féltő londoni városvezetés összeütközését példázza, a kor gazdasági fejlődését is tükrözi, melyben a hagyományos — teljesen elkülönített munkafázisokból álló, így a régi, és az új bőrök cserzését is elkülönítő — munkavégzés formája, s annak céhkerete elavul, miközben a kereskedőcéhek mind szélesebbkörú összefonódása fejlődésüket, s ezzel városvezetői pozíciójukat is biztosítja. Az új kor gazdasági szellemének megfelelően John Rysse textilkereskedő egy szabóval közösen tartott fenn egy boltot, s ezért céhe 6s 8d-s bírsággal sújtotta.109 Amiért a szabók — kereskedői jogosítvány nélkül — kereskedtek, 1498-ban megbírságolták őket.11 0 A céhek kapcsolatának tanulmányozásakor megdöbbentő, hogy mennyire figyeltek egymás intézkedéseire, a kovácsok például fizettek a bőrkereskedők céhének, hogy III. Edward alatt a kontárok ellen hozott rendeletük egy példányához hozzájuthassanak.111 A fűszeresek közvetítőiket kémkedéssel is megbízták, azonnal jelenteniük kellett, ha utazgatás közben kontár fűszerárusok nyomára bukkantak.11 2 A haszonelvűséggel együtt a takarékosság is előtérbe került, így a céhek néha közösen béreltek bárkát is, hogy a polgármestert felkísérjék a Temzén, így 1523-ban a bőrkereskedők a kereskedőkkel együtt. A takarékossági szempontok azonban háttérbe szorultak, mihelyst a céhek közti hierarchia kérdése merült fel. A rivalizálás elsősorban az ünnepeket jellemezte, az ünnepi felvonulások idején a ruhák, az élőképek, a gyertyák, illetve az ünnepi menü tekintetében a vezető céhek egymás túllicitálására törekedtek, a bőrkereskedők például száz shilling értékű fáklyával vonultak Corpus Christi napján, mesterválasztásukat követően, míg a kereskedők ünnepi menüje nemcsak fenséges, de kínálatában királyi is volt.113 A céhrangsort a céhek többnyire ugyan tiszteletben tartották, alkalmanként annak jogosságát mégis kétségbe vonták, így jól ismert a szabók és bőrkereskedők vitája, hogy melyik céh tagsága álljon a hatodik, illetve a hetedik helyen, melyre megoldásként a polgármester a kompromisszumos évenkénti váltást javasolta.11 4 1503-ban a szabók, a rövidárúkereskedők és a textilfestők összekülönböztek a textilfestésen, és pereskedésre készültek, de a polgármester békéltetéssel elsimította az ügyet.115 A polgármester 1495 óta érvényben lévő rendelete szerint ugyanis peres ügyeikkel — előzetes beleegyezése nélkül — nem is fordulhattak volna királyi bírósághoz. 1495 decemberében a tésztakészítők arról panaszkodtak polgármesterhez írott levelükben, hogy a serfőzők, borkereskedők és fogadósok, illetve a házalók elveszik munkájukat.116 A fokozódó konkurenciára s az iparoscéhek térvesztésére utal, hogy 1571-ben 14 iparoscéh petícióval fordult a városvezetéshez, hogy állítsák vissza az eredeti állapotokat, amikor is minden céh csakis saját mesterségét űzhette, és azt megfelelő minőségben és körültekintéssel tette.117 Ugyanakkor — más forma hiányában — érdekeik védelmére a szakképesítéssel nem rendelkező segéd-munkások és vízhordók 109 Johnson. 163. 110 Rep. I. fo. 70. 111 Blacksmiths' WA. fo. 8. 112 Thrupp. Grocers. 271. 113 Skinners' WA. fo. 139. 114 J. F. Wadmore: Some Account of the History of the Worshipful Skinners' 4. (London, 1876) 115 Herbert. 407. 116 LB. M. 310. 117 Unwin. 262.
