Századok – 1998

Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183

192 VELICH ANDREA A textilkereskedők taglétszámcsökkentő politikájuk részeként 1489-ben legényeik regisztrációs illetékét 3s 4d-ről 13 s 4d-re emelték.43

1504 után a kereskedők pedig legényeik 20 shillinges belépési díját megduplázták. Ha valaki titokban fogadott maga mellé új legényt, akkor a kereskedők akár 40 font bírsággal is büntethették,44 ezáltal is igyekeztek a mestereket elviekben és legalább formailag a hivatalos út és a pontos nyilvántartás felé irányítani, a gyakorlat azonban ettől mindinkább eltért. Elsősorban a piacképes, nagy haszonnal dolgozó, manufaktúra előfutárának számító céheknél jelentett problémát a legények számának maximálása, ugyanis a hagyományosan engedélyezett legényszám mind gyakrabban elégtelennek bizonyult, így a mestereknek sokszor a bírsággal együtt is megérte, ha a megengedettnél többet alkalmazott egyszerre. Ugyanez állt a nem londoni származású, azaz vidéki vagy külföldi legények felvételére is, illetve a 14 év alattiak szabad alkalmazására, mert ők még nem számítottak legénynek, mégis olcsó többlet munkaerőt jelentettek, s ez a céhstruktúra szétzilálásához vezetett. A korábbi darabbér helyett a hetibér mind szélesebb körű alkalmazása a bérmunka teijedését jelzi. Számos iparoscéh — így az aranyművesek és a festők is — a tanonc szabadulását minőségi próbához kötötte, s a nem megfelelő minőségre, tanultságra hivatkozva további egy év tanonckodásra kötelezte.45

Ezzel egy évig további olcsó, s relatíve képzett munkaerőhöz jutott. A legényeknek számos elvárásnak kellett megfelelni, így az írnokok céhébe történő felvételt megelőzően már jártasságra kellett szert tenniük az angol grammatikában, az aranyművesek 1502-től leendő legényeiknek pedig az írás és az olvasás ismeretét szabták előfeltételként. A nagyobb, s főként a kereskedőcéhek legényeik származását is megvizsgálták felvételük előtt, hiszen az egyenruhás céhek szabályai szerint az idegenek (nem londoni szabadok, illetve külföldiek) felvételét tiltották, vagy korlátozták.46

A kereskedők céhe 1504. után csak a 16. életévét betöltött legények felvételét engedélyezte, s szolgálati idejét minimum 10 évben szabták meg.47

Ez pedig azt jelentette, hogy 26 éves kora előtt nem szabadulhatott, s önálló kereskedelmet a vagyoni kritériumok és a hierarchia miatt 30-35 éves kora előtt nem is indíthatott, miközben a 15. század végén a várható élettartam mindössze 45-50 év volt, így e szabályok egyértelműen a piaci résztvevők számának korlátozását, a konkurencia letörését célozták. A legények munkája mellett a mesterek szabadidejük eltöltésébe is beleszóltak. Előzetes beleegyezése nélkül nem alhattak mesterük házán kívül, mert a tulajdonféltő mesterek, városvezetők a rendbontások megelőzésére törekedtek. A késesek szabályzata szerint a legényeik heti bérüket kockáztatták, ha mégis éjszakára kimaradtak.48 A szabók is óvták legényeiket és felvásárlóikat a veszélyes társaságtól, a szabálysértőkkel való barátkozástól, s ugyanakkor a fegyverviselést is tiltották.49

Az elővigyázat indokolt volt, számos alkalommal előfordult ugyanis, hogy a legények éjjel kiszökve loptak és fosztogattak, s az 1493-as Hanza központ, a Steelyard (Stalhof) elleni támadás 43

Johnson. 406. 44 The Mercers' Charters & Ordinances. 42. (ed. London, 1881) - a továbbiakban Mercers. Ord. 45 LB. M. 265. 46 Goldsmiths' C. M. fo. 31. 47 Mercers. Ord. 25. 48 LB. M. 256. 49 C. M. Clode: The Early History of the Merchant Taylors' 354. (London, 1888)