Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 193 is így kezdődött.5 0 A15. század végétől nemcsak a legények, de mestereik kötelességeit is meghatározták a céhszabályzatokban. A legény kötelezettségei csak abban az esetben álltak fenn, ha mesterétől megfelelő oktatást és ellátást kapott. Mestere kegyetlenkedése esetén pedig bírósághoz fordulhatott. így tett Thomas Wade gyapjúszövő legény is, amikor beperelte mesterét, John Crossebyt, amiért betegsége idején elhanyagolta, s ellátását megtagadta.51 A legénynek mesterét odaadóan kellett szolgálnia, csakis halála után hagyhatta el. Ebben az esetben a mester ugyanis nem tudta tovább ellátni feladatát, így az aranyművesek engedélyezték John Wesseldonnak, hogy elhunyt mestere helyett másikhoz szegődjön.5 2 A legény ugyancsak felmentést kapott mestere szolgálata alól, ha bérét hosszabb ideje nem fizették ki, így amikor William Flynt 12 shillinggel tartozott legényének, John Dryvernek, az aranyművesek bírói testülete visszaadta szabadságát, ahogyan William Sogewe-ét is, amiért mestere, John Rice rendszeresen kegyetlenül bántalmazta.53 A legényévek hosszú ideje természetesen számos konfliktust eredményezett. Chalke aranyműves mestert tanonca kirabolta,54 Richard Banestertől tanonca pedig kulcsait lopta el.55 A késeseknél még az is előfordult, hogy az egyik legény mestere feleségét kővel megdobálta.5 6 így aztán a mesterek igyekeztek tanoncaikat szigorúan fogni, elsősorban megelőző intézkedésekkel, az eltávozások és összejövetelek tilalma mellett a tanoncok ajátékok és italozások kerülésére is felesküdtek, mert a céhvezetés szerint azok könnyen verekedéshez s rendbontáshoz vezethettek. A kereskedők hasonló megfontolásból még a köztéri fútballozást is megtiltották.57 A céhvezetők igyekeztek a szervezkedések csíráit is elfojtani, s a céh hagyományos hierarchiáját biztosítani. A mesterekkel és céhvezetőkkel szemben tiszteletteli hangot kellett megütni, ellenkező esetben a szabályszegőt magas pénzbírsággal sújtották. A visszaesőket nyilvános megalázás céljából kalodába zárták, míg többszörös vétség esetén a börtönbüntetés, illetve a száműzés lehetősége is fennállt.58 Sok legény nem töltötte le az iparoscéheknél átlagosan hét, a kereskedőcéheknél pedig tíz tanuló évet, néhány év után szakmát változtatott, kontár lett, hazament szülőfalujába, vagy átköltözött a hagyományos céhkeretektől mentes Temze túl partján 50 ACM. 221. 51 Consitt. 74. 52 Goldsmiths' CM. fo. 23 53 Goldsmiths' CM. fo. 17, 24. 54 Goldsmiths' WA. vol. В. fo. 485. 55 Goldsmiths' CM. fo. 22. 56 С. Welch: The History of the Cutlers' Company, vol. II. 59. (London, 1916) 57 Mercers. Ord. 28. 58 Elméletileg nők is tanulhattak szakmát, így a gyapjúszövők tanonclistáján több nő neve is szerepel, köztük a Thomas Rose-nál 1445-52 között tanonckodó Elen Semyé is. (Plea & Memoranda Roll. A. fo. 71. ), ám a 15. század második felétől kezdve a lélekszámgyarapodással és a munkaerőpiac szűküléssel párhuzamosan egyre kevesebb női tanonc nevével találkozunk. Megnőtt viszont a szakképesítés nélküli bedolgozó, illetve a házaló nők száma, ugyanakkor számos kereskedő özvegye férje halála után átvette az üzletet, s megbecsülést, gyakran vagyont szerzett, ezért a gazdag londoni kereskedők, illetve a London környékén élő gentry részére sokszor ilyen gazdag londoni özvegyek feleségülvételével nyílt meg az út az üzleti életbe. John Lyonhill 10 fontot ajánlott egy özvegy 80 fontos hozományából a város titkárának, ha az a házasság űtjában álló jogi akadályokat elsimítja. (Thrupp. Merchants. 105) 1504-ben a textilkereskedők is engedélyezték, hogy elhunyt férje üzletét a feleség továbbvigye, hiszen a jogfolytonosság az üzleti élet stabilitását, a gazdag családok, s így a kialakult társadalmi rend fenntartását is szolgálták. (Johnson. 1421
