Századok – 1998

Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183

LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 191 vételeket egyszerűen megtagadta. John Matthew polgármester 1490-ben még Robert Goodeer, kereskedő füszerkereskedőkhöz való áthelyezését is megtagadta, annak ellenére, hogy Goodeer második felesége révén jogot nyert a fűszerkereskedésre, átvételéhez a kereskedők céhébe tartozó polgármester mégsem járult hozzá.36

A megváltások száma azonban a tilalmak és nehézségek ellenére egyre nőtt. Amíg a textilkereskedőknél 1475-93 között mindössze 27, 1493-1507 között ugyanakkor már 127 ember, köztük nők is, megváltás révén lett londoni szabad polgár.3

7

Kétharmaduknak anyacéhük szakmájához semmi köze sem volt, felvételük politikai, vagy pénzügyi megfontolásra vezethető vissza. A textilkereskedők a „megváltott" tagok részére könyvelésükben 1493-tól külön rovatot nyitottak,3

8

hiszen azok a céhen belül is külön kategóriát alkottak, ami — a vidéki és külföldi tanoncok beáramlásával együtt — a hagyományos céhstruktúra felbomlásában szintén szerepet játszott. Akinek megváltással nem sikerült bejutnia, vagy apai ágon céhtagsága nem volt átörökíthető, annak a londoni céhtagság és szabadság elnyerésére maradt a hagyományos út, a hosszas tanonckodás. A nagyobb céhekbe tanoncként felvételt nyerni sem volt azonban egyszerű, mert a tanoncok számát a céhszabályzatok erősen korlátozták. A mester rangjától függött, hogy egyszerre hány tanoncot foglalkoztathatott. A kereskedőcéheknél, így a bőrkereskedők 1486-os szabályzata értelmében például csak a céh első számú mestere taníthatott egyidőben négy legényt, a céhfelügyelők fejenként három, mások pedig egyidőben maximum két legényt fogadhattak be.3

9

A textilkereskedőknél 1488-ban 31 mesternek volt egyetlen tanonca, s csupán két mester tanított egyszerre két, egyetlen mester három, míg a céh első számú mestere négy tanoncot.40

Más céheknél is a befogadható tanoncok száma a hierarchia függvényében változott. Az aranyműveseknél a vízválasztó az egyenruha volt: az egyenruhás tagok három, az egyenruha viselésére nem jogosult tagok azonban csak egy vagy két tanoncot foglalkoztathattak 4

1

Ez természetesen a céhen belüli differenciálódás felgyorsulását eredményezte. A legényeket továbbá a céh vezető mesterének előzetesen jóvá kellett hagynia, hiszen „azok csakis londoni születésűek és fizikailag teljesen épek lehettek" a céhszabályzatok indoklása szerint, „nehogy városukra és céhükre szégyent hozzanak"4

2

, valójában a szabály hátterében azonban a konkurencia letörése, a céh presztízsének és monopóliumának féltése állt. A legények jóváhagyásáért egy éven belül 20 shillinget kellett fizetni, elmulasztása esetén az űj tanonc mesterét 26 shillinges bírsággal sújtották. Egyes céheknél ezt az összeget a céh nyilvántartásba vételéért, illetve a legény eskütételéért kérték, másoknál ezért további néhány shillinget kellett fizetni. Kivételt képezett ezalól, ha egy mester saját gyermekének kitaníttatását kérte, ennek regisztrálása ugyanis 1477 után ingyenes volt. Ez a szakmák családon belüli átörökítését, s a céh oligarchikus jellegét tovább erősítette. 36

ACM. 209. 37 Drapers' WA. 58/h, 84/h 38 Drapers' WA. fo. 54. 39 Skinners' WA. fo. 43. 40 Drapers' WA. fo. 42, 46. 41 VV S. Prideaux: Memorials of the Goldsmiths' Company. 46. (London, 1978) 42 Goldsmiths' Court Minute Book vol. A. fo. 26. (Goldsmiths' HAU, London) - a továbbiakban С. M.