Századok – 1998

Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183

Velich Andrea A CÉHRENDSZER ALKONYA? A VEZETŐ LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN* A koraújkori gazdasági-társadalmi átalakulások ellenére a londoni gazdaság szerkezetileg a 15-16. sz. fordulóján még a hagyományos iparos és kereskedőcéheken alapult, s mivel ezek határozták meg a termékektől és a szakoktatástól kezdve a munkaidőn át a bérekig a gazdaság minden területét, így a vezető céheken belüli, illetve köztük történő változások egyben a londoni gazdaság és társadalom átalakulásáról árulkodnak, azt a folyamatot tükrözik, mely során a céhek gazdasági elavulása nyilvánvalóvá válik, miközben a reformáció a céhek vallási-ideológiai alapját is megkérdőjelezi. A késő középkori Angliában a gazdasági és társadalmi differenciálódással párhuzamosan a városi céhek között is mind nagyobb szakadék alakul ki. Ez elsősorban a kereskedőcéhek előretörése, s az iparoscéhek háttérbeszorulása terén szembetűnő, ugyanakkor a kiadási rendszer teijedése és Anglia élénkülő németalföldi kereskedelméhez kapcsolódó iparágak megerősödése az iparoscéhek nagyfokú differenciálódását eredményezte, s így a nagyobb iparoscéhek a kereskedőcéhekkel együttműködve megerősödhettek, míg a hagyományos kéziipart képviselő céhek mind inkább háttérbe szorultak. Londonban a 15. század végén ismert, többségében a lakosság ellátása mellett a textil-, a bőr- és a fémiparhoz kapcsolódó több mint száz iparos és kereskedőcéh közül ekkor már kiemelkedett a londoni gazdaságban és kereskedelemben, illetve a városvezetésben döntő szerepet játszó 12 — természetesen egyes céhek ad hoc jellegű átmeneti lesüllyedésétől és emelkedésétől eltekintve —, összetartozásukat szimbolizáló ünnepi egyenruha viselésére jogosult, úgynevezett „libériás" vezető céh, melyek privilegizált helyzete és befolyása a 16. század során tovább növekedett. A tárgyalt időszakban, a 15. század végén és a 16. század elején a 12 vezető céhen a fűszerkereskedőket, a kereskedőket, a textilkereskedőket/rőfősöket, a hal kis- és nagykereskedőket, az aranyműveseket, a szabókat, a rövidárusokat, a sókereskedőket, a borkereskedőket, a vaskereskedőket, és a textilfestőket értették. A vezető céhek között tehát az iparoscéhek háttérbeszorulása és a kereskedőcéhek dominanciája figyelhető meg, bár a 16. század folyamán az írnokok és gyógyszerészek térnyerésével az „értelmiségi" céhek szerepe is megnőtt a városvezetésben főként a királyi udvarban betöltött szerepüknek és a király patrónumának köszönhetően. A Városatyák Tanácsa 1538-ban már nyíltan a 12 londoni vezető céhről beszél, melyek irányítói később — kereskedelmi és pénzügyi pozíciójuk erősödésével párhuzamosan — az angol társadalom egyik domináns rétegét alkották. • * E tanulmány az OTKA és a Soros Alapítvány támogatásával készülhetett.