Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE 141 A Marosi E. által fentebb bírált felfogást Fodor István alakította ki. Már 1973-ban, a négy félholddal díszített sóshartyáni korongok feldolgozásakor a finnugor népek iráni kapcsolatairól értekezett.7 0 Amikor megjelent B. Marsak könyve a szogd ezüstedényekről, annak tanulságait azonnal kamatoztatta. Marsak az Ermitázs keleti ezüstedényeinek egy részén olyan jellegzetes motívumokat figyelt meg, amelyek (többek között) a honfoglalás kori emlékeinken is megtalálhatók, így pl. a zempléni csészén. Ezeket a motívumokat Fodor ötvösjegynek is írja, bár Marsak csupán „Merkmal", Ш. motívum szót használt.71 Ennek alapján Marsak a szogd В ötvösiskola termékeivel hozza kapcsolatba a honfoglalás kori magyar ötvösség bizonyos emlékeit. Fodor pedig ezek után szogdiai származásúnak gondolja honfoglalás kori ötvöseink egy csoportját. A tarsolylemezek és korongok palmettás díszítését Dienes Istvánt követve az életfa vagy világfa ábrázolásának tartja.72 Eltérő véleményt nyilvánított Bálint Csanád. 1976-ban még erősen kapcsolódott a korábbi irodalomhoz (Fettich nyomán minuszinszki hatásról, a cseremisz tarsolylemezzel kapcsolatban szogd, ill. szaszanida hatásról, sőt művészet címszó helyett honfoglalás kori ornamentikáról írt).73 Később azonban a honfoglalás kori művészet kérdéseit elemezte. A korábbi, a szaszanida leszármazást valló elgondolásokat meghaladottnak mondta. A szogd művészet hatását azonban, bár elismerte, túlhangsúlyozottnak tartotta. Feltételezett egy horezmi és főleg bizánci hatást is, mely utóbbit önmagában is nagyon összetettnek vélt. Az átvétel, ill. kapcsolatok színhelyét és módját kérdésesnek tartotta, bár az összekötő kapcsot Kazáriában kereste, ahol az arab művészeti hatás színhelyét is gyanította. Bálint már nem azonosította a palmettát az életfával, bár indoklása, mely szerint havalóban életfa lenne, akkor nem szerepelhetne 11. századi egyházi építmények kőfaragványain, nem állja meg a helyét. Elfogadhatónak tartotta (jobb híján) a tarsolylemezek köre, ill. művészete megnevezést, sőt több oldalról (etnikai, időbeli, földrajzi) jól körülhatárolhatónak gondolta. Ennek ellenére, szkepticizmusa mögött nem látszik a kibontakozás útja.74 Saját álláspontomat a korábbi szakvélemények és Györfly Gy. kutatási iránya határozta meg. Főleg azért, mert a honfoglalás kori művészet kérdéseivel sohasem foglalkoztam. Valószínűleg a tarsolylemezek művészete a legszembetűnőbb e körben, melyet mára a lemezes korongok szablya hüvelyborítások lemezes csüngők nagy csoportja is egyenrangúan képvisel. De ma már látom, hogy ez a művészeti kör csak egy,ha a legszebb is, a többi közül. A palmettákról nem hittem, hogy mind az életfát jelképezik, de hogy tárgyainkon valahol jelen van, azt kétségtelenül igazolja a veszelovoi tarsolylemez, 70 Fodor István: Honfoglalás kori művészetünk iráni kapcsolatainak kérdéséhez. A sóshartyáni korongpár. Arch. Ért. 100 (1973) 32-41. 71 Marsak, Boris: Sogdijskoje serebro. Moszkva 1971. 42, 55.; Uő.: Silberschätze des Orients. Leipzig 1986. 52. 72 Fodor István: Einige Beiträge zur Entfaltung der ungarischen Kunst der Landnahmezeit. Alba Regia 17. (1979) 66-67.; Uő.: Leletek Magna Hungáriától Etelközig, in: Honfoglalás és régészet, szerk. Kovács László - Veszprémy László. Bp. 1994. 57-59.; Uő.: Hitvilág és művészet, in: A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Bp. 1996. szerk. Fodor I. 31-36.: Marsak, Boris: Sogdijskoje serebro 54-55.; Uő.: Silberschätze 73, 346. 73 Bálint Csanád: A honfoglaláskor, in: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba 1/1. szerk. Hajdú E - Kristó Gy. - Róna Tas A. Bp. 1976. 150-51, 153. 74 Bálint Csanád: Die Archäologie der Steppe. Wien-Köln 1989. 225-26.: Uő.: A kora középkori kelet-európai steppe régészete és a 9-10. századi magyarok. Magyar Tud. 41. (1996:8) 945-47.
