Századok – 1998

Folyóiratszemle - Holt Thomas C.: A faj meghatározása és a történelemírás VI/1449

FOLYÓIRATSZEMLE 1451 Továbbá, minden társadalmi cselekvés történelmi is egyben. Az „én vagyok" gondolat feltételezi az „én voltam"-ot, s ugyanígy a „mi" és az „ők" is történelmi kategóriák. Ilyen módon minden cselekvés és gondolat egy cselekvéssor vagy gondolatsor része. Ebből következően az emberi magatartást kizárólag a társadalmi és a történelmi összefüggések függvényében lehet magyarázni. A rasszizmust illetően nem az egyéni elképzeléseket és a magatartási formákat kell tehát vizsgálni, hanem azokat a különböző történelmi pillanatokban fennálló társadalmi formációkat, amelyek az egyént és az egyén másokról kialakított képét alakítják. Henri Lefebvre szociológus a globális és a mindennapi, azaz a szóhasználatával élve az emberi élet és tapasztalat makro- illetve mikroszintjét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy ez a két szint interaktív és kölcsönösen befolyásolják egymást. Minden adott történelmi pillanatban a mindennapos egy meghatározott globális térben teremtődik meg és a globális viszonyok — legalábbis részben — a mindennapi létezés eredményei. A jelentősebb események a mindennapok gyakorlatából születnek meg, mert ez az a szint, ahol a csoport és az egyén tevékenykedik. A hatalom csupán a mindennapi gyakorlat szintjén jelenik meg, azaz: a mindennapi élet az a hely, ahol a makroszintű — politikai, gazdasági és ideológiai —jelenségek megvalósulnak. Egyik szintet sem lehet megérteni a másik nélkül. A makroszint előtérbe helyezésével élettelen, elvont tapasztalathoz jutunk, míg a mikroszint kizárólagos tanulmányozása az emberi magatartást egyszerűen megismerhetetlenné teszi. Holt véleménye szerint ami a rasszizmust illeti, legjobban a német nácizmus példáján lehet tanulmányozni a jelenséget. A tudósok ebben az esetben — többek között — azzal a jelenséggel kerülnek szembe, hogy a „mindennapi" emberek hogyan vehettek részt a kegyetlenkedésekben, vagy hogyan tűrhették el azokat. A náci uralom alatti mindennapi életet kutatók mindenekelőtt a náci hatóságok által a német munkások, fiatalok és nők mindennapi életét befolyásoló és ellenőrző módszereket vizsgálták. Ennek a technikának a legszembeötlőbb megnyilvánulása a zsidók, cigányok, baloldaliak, homoszexuálisok és bármely olyan egyén elleni szelektív terror és megfélemlítés volt, aki megpróbálta az előbbieket valamilyen formában védeni. Kevésbé nyilvánvaló, de ugyanilyen hatásos volt elhitetni a német középosztályokkal, hogy az általuk átélni és elszenvedni kényszerült társadalmi és gazdasági hanyatlás valamiféle erkölcsi sérelmet is jelent - s hogy mindezért a már említett csoportok a felelősek. Ami a tárgyalt tanulmányban a legfontosabb ebben az összefüggésben, az azonban az, hogy ezek a globális ideológiai meggondolások milyen formában nyilvánultak meg a helyi szinten. Egyfelől egyértelmű, hogy az állam, illetve az általa elképzelt társadalmi rend képe hatékonyan behatolt a mindennapi életbe és átformálta azt. Másrészről pontosan a mindennapi élet szintje volt az, ahol a náci célok a legtöbb vereséget szenvedték. Alf Lüdtke azonban kimutatta, hogy időnként nehéz különválasztani az ellenállás és az együttműködés megnyilvánulási formáit. Ilyen értelemben az üzemek kulcsszerepet játszottak: a munkások itt esetleg megteremthették a maguk mikrovilágát, ugyanakkor itt lehetett a „német minőségi munka" jelszavával idegenellenes és rasszista légkört teremteni a gazdasági világválság alatt és után. Ami az amerikai feketékkel szembeni rasszista érzelmeket illeti, Holt szerint az énekes-táncos darabok és az azokban megjelenő fekete szereplők tudatosították a leghatásosabban a fekete alsóbbrendűségbe vetett hitet. Az ilyen típusú darabok az 1830-as években jelentek meg és nagy népszerűségre tettek szert az elkövetkező évtizedekben, s még az 1920-as években is lehetett velük találkozni az Egyesült Államok egyes, elsősorban vidéki körzeteiben. Az ezekben a darabokban megjelent ábrázolás nagymértékben alakította az ország lakosságának faji elképzeléseit. Noha sem a szereplők többségének, akik korommal bekent fehér színészek voltak, sem a többnyire fehér, bevándorolt férfi munkásoknak vagy Amerikában született vidékieknek, nem sok közvetlen tapasztalatuk volt a déli ültetvényeken létező életformáról vagy a feketék életéről, a darabok középpontjában a feketék élete állt. Olyan karaktertípusok születtek, mint a „Jemina nénik", a „Tamás bátyák", a városi „dendik", s ezek a rabszolgaság eltörlése után is sokszor tovább éltek a színpadon. Természetesen ezeknek az énekes-táncos daraboknak más társadalmi funkciójuk is volt: elsősorban a bevándorolt munkások vagy a vidékről a városba került munkások beilleszkedését segítették elő. Az ilyen típusú darabok fénykora egybeesett azokkal az évekkel, amikor az Egyesült Államokat óriási jelentőségű és méretű politikai és gazdasági megrázkódtatások érték. Legyen elég itt csak az abolicionizmusra, a nyugat felé való terjeszkedésre, a városiasodásra és a velük együtt járó társadalmi átalakulásokra utalni. Ebben a helyzetben a zenész-táncos darabok egy stabil, világos hierarchikus renddel rendelkező, ártatlan, vidéki környezet — az ültetvény — képét vetítették a nézők elé. A darabok megnyugtatták a fehér nézőközönségnek a nagyarányú társadal-