Századok – 1998

Folyóiratszemle - Holt Thomas C.: A faj meghatározása és a történelemírás VI/1449

1450 FOLYÓIRATSZEMLE Du Bois Dusk of Dawn című önéletrajzi ihletésű munkájában leírja, hogy amikor az 1890-es években kikerült a Harvard Egyetemről, úgy gondolta: a rasszizmus mindössze a tudatlanság eredménye, s a jelenséget tudományos kutatáson alapuló érvekkel meg lehet szüntetni. Ám egy napon, amikor a Georgia állambeli Atlantában egy szegény fekete megölte a feleségét, s Du Bois éppen cikket szándékozott írni az esetről, a szerkesztőségbe menet megtudta, hogy a tettest időközben meglincselték és az ujjperceit egy vegyeskereskedés kirakatában közszemlére tették. Du Bois ekkor rájött, hogy észérvekkel nagyon nehéz, szinte lehetetlen küzdeni a raszszizmus ellen, mivel az olyan komplex, történelmileg, társadalmilag, lélektanilag kialakult irracionális jelenség, amelynek a leküzdése gigászi erőfeszítéseket igényel. A rasszizmus szellemtörténete bizonyos támpontokat ad a jelenség kialakulásáról. A gondolat általában téves felfogások, mint például az árja mítosz, eredményeképpen bukkan fel többnyire egy történelmilegjól meghatározott időben és helyen. Kevésbé egyértelmű azonban a raszszizmus és a materiális cselekvés viszonya: a rasszista gondolatok mindössze egy ilyen magatartást fejeznek-e ki, vagy azok okozzák azt? A közvélemény jobban megérti a gazdasági vagy a materialista magyarázatokat, mert azok — első pillantásra — jobban a tényekre szorítkoznak. Ha azonban ismét a Du Bois életében fordulópontot jelentő eseményt idézzük fel, még meg lehet magyarázni egy gazdasági versenytárs vagy egy ellenszegülő munkás megölését - de miért kell egyben az áldozat holttestét meg is csonkítani? Ez utóbbi mozzanat vezette el Du Bois-t a faji antagonizmus esetleges lélektani magyarázatához. Jóllehet Du Bois egész életében kitartott amellett az álláspont mellett, hogy a fajok megkülönböztetése összefonódott a kapitalista fejlődés által létrehozott hatalom és kiváltságok globális struktúrájával, mégis felismerte, hogy „a többnyire a tudattalanba süllyedt ősi komplexumok és irracionális ösztönök" is szerepet játszanak a rasszizmusban. A Thomas С. Holt által kulturális paradigmának nevezett magyarázat a rasszizmust egy adott társadalom egy bizonyos kulturális vagy társadalmi formációjára, vagy pedig magának az adott társadalomnak a kialakulására vezeti vissza. Ebben a megközelítésben a rasszizmus egy anyagilag, kulturálisan és történelmileg meghatározott társadalmi alakzatba van beágyazva. A legnagyobb bizonytalanságot itt magának a kultúrának a meghatározása okozza. Hogyan lehet a kultúrát a legjobban meghatározni? Az elit vagy a tömeg hiedelmei és gyakorlata a mérvadó-e? Általánosságban el lehet mondani, hogy ez a megközelítés sem ad magyarázatot az egyén és a társadalmi rend .kapcsolatára. W E. B. Du Bois írásai azonban a megoldást is megpróbálják felvázolni. Du Bois elsősorban az 1917-es St. Louis-i faji villongások kapcsán fejtette ki elképzeléseit a rasszizmus társadalmi hátterét illetően. A háborús konjunktúra ahelyett, hogy a keletről jött szegény fehéreket és a délről érkezett elszegényedett feketéket egy táborba sodorta volna a kapitalisták ellen, a két munkásréteget egymás ellen fordította. Az okokat vizsgálva Du Bois kimutatta, hogy a fehér és fekete munkások eleve előítéletekkel érkeztek St. Louis-ba, s különösen a fehér munkások nőttek fel olyan környezetben, amelyben az újságok, a könyvek, a politikai beszédek, sőt, egyes történetek és mesék is mind a feketék ellen hangolták őket. St. Louis-ban valami belső kényszer pedig arra vitte a fehér munkásokat, hogy már ne csak nevessenek a feketéken, hanem ki is töltsék felgyülemlett dühüket és agresszivitásukat rajtuk. Du Bois mindezt összekötötte az I. világháború kiváltó okai közé sorolt kolonializmussal és imperializmussal. Holt ezt a magyarázatot a „szintek problémájának" nevezi: azaz, az egyének szintjén jelentkező magatartásbeli jellegzetességeket a társadalom és a társadalmi erők szintjén jelentkező jelenségekkel kapcsolják össze. Holt elképzelése szerint a fajiság a „mindennaposság" szintjén termelődik újra, a „másik" megbélyegzésével. Ez az a szint, ahol a rasszizmus történelmi gyökerének, a rabszolgaságnak az eltűnése után is újratermelődnek a faji előítéletek. A „mindennapok szintje" az I. világháború és a Holocaust idején vált a társadalomtudományok által előszeretettel használt kategóriává, majd a kifejezés az 1968-as francia diákmunkás lázadások, valamint a náci múlttal elszámolni próbáló német tudományos és politikai mozgalmak megjelenésével kapott új erőre. Holt elsősorban Martin Heideggernek a létezéséről szóló fejtegetéseit találta jelentősnek a kérdéskör kapcsán. A német fdozófus aprólékosan elemezte a „mindennap" fogalmát és, rajta keresztül megpróbálta rekonstruálni azt a folyamatot, ahogy magunkat mint tudatos lényeket kezdtük felfogni. Kutatásaiban a „mindennapos" kategóriája azért fontos, mert az egyén elsősorban a mindennapos cselekedetek révén ismer önmagára, ott, ahol másokkal is találkozik. Az egyéni öntudat mindenekfelett a fizikai „másik" és az emberek összességének viszonyában nyer értelmet. Ilyen módon az elszigetelt egyénből kiinduló magyarázatok mind félrevezetők.