Századok – 1998

Folyóiratszemle - Holt Thomas C.: A faj meghatározása és a történelemírás VI/1449

FOLYÓIRATSZEMLE 1449 hiányossága a szerzőjük következetlenségében rejlik: nem elég rendszerezettek a könyvek ahhoz, hogy világosan rámutassanak a változókra és a véletlenszerű kapcsolatokra, de túlságosan részletezők ahhoz, hogy fényt derítsenek arra a folyamatra, ahogyan a véletlenszerű elemek Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban is döntő szerepre tettek szert. Továbbá, Fredrickson elszakítja a politikai mozgalmakat a mindennapi gyakorlattól. Például a bojkottok tárgyalásánál nem tér ki arra, hogy azok pontosan mit is jelentettek Montgomery vagy Johannesburg külvárosi lakosságának. Cooper kifogásolja Fredrickson periodizációját is. Az 1928-1948-as éveket a kommunizmus alatt tárgyalja, az 1940-1965 közötti időszakot az erőszakmentesség alatt, míg az 1980-as és 1990-es éveket Dél-Afrikában a fekete öntudat és fekete hatalom keretén belül, holott azok — legfeljebb — másodlagos jelentőségűek voltak a jelzett korszakban. A hibás periodizáció mellett a különböző eseményeket nem azok súlyának megfelelően tárgyalja Fredrickson, állítja Cooper. Többek között az 1973-as durbani sztrájkot, amely az afrikai munkásokat a dél-afrikai élet középpontjába állította, egy fél mondatban intézi el a szerző, míg az 1970-es évek munkásmozgalmait meg sem említi. U-gyanígy kimaradt a könyvből az 1980-as években elterjedő fiatalkorú erőszak, s Gatsha Buthelezi, a zulu Inkatha mozgalom vezére is csak egy rövid említést kap a „reformista etnikai politikusok" sorában. Természetesen, George M. Fredrickson művei számos erénnyel is rendelkeznek. Ezek között meg kell említeni tipológiáját, noha a felszabadítási ideológiák komparatív és kronológiai szempontból kissé merev kategóriákba kerülnek. Ennek ellenére az alábbi kategóriák hasznos kiindulópontként szolgálnak: fekete kereszténység, a fekete elitek úttörő módon való megközelítése, panafrikanizmus, fekete populizmus, kommunista és fekete szabadság- küzdelmek, erőszakmentesség, fekete hatalom, valamint fekete öntudat. Végső elemzésben azonban egyáltalán nem biztos, hogy Fredrickson két munkája így együtt többet nyújt, mint amit két, egymástól függetlenül és más szempontokkal megírt tanulmány jelenthetett volna. A szerző ugyanis kísérletet sem tett arra, hogy a politikai ideológiát és a politikai mozgósítást az afrikai élet alapvető kérdéseivel, így a munkásság, a család, vagy a közösségek életével kapcsolja össze. A vidéki E-gyesült Államok itt-ott még megjelenik a könyvek oldalain, ám a dél-afrikai gyakorlatilag nem, jóllehet az elit ideológia vizsgálata során Fredrickson kitérhetett volna az afrikai közösségen belüli „organikus értelmiségiekre". Cooper szerint Fredrickson maga tette nehézzé a dolgát, amikor olyan kronológiai keretbe szorította magát, amely nem működik, de a legnagyobb hiba abban rejlik, hogy olyan történelmeket akar összehasonlítani, amelyek még nem futottak párhuzamosan olyan hosszú ideig, hogy ezt meg lehessen tenni. Végső elemzésben James T. Campbell sikeresebben oldotta meg a maga elé kitűzött célt, mint George M. Fredrickson, állapítja meg a recenzens, Frederick Cooper. Campbell munkája egy lépés abban az irányban, hogy megértsük azokat a globális, nemzeti, regionális és helyi kapcsolatokat, amelyek miatt az apartheid kérdése „üggyé" vált a Berkeley-n és Sowetóban, amelyek miatt a johannesburgi kiváltságos fehérek önelégültsége elpárolgott, amelyek miatt a liberális fehérek az Egyesült Államokban lelkiismeretfurdalást kezdtek érezni, hogy olyan multinacionális cégekben érdekeltek, amelyeknek Dél-Afrikával is üzleti kapcsolataik vannak, amelyek miatt az afrikai és a többi volt gyarmati ország vezetői az ENSZ-ben egyre magabiztosabban kezdtek fellépni a különböző területeken őket érő hátrányos megkülönböztetések ellen. A rabszolgaság és az apartheid kérdése nyomán fellángoló viták, az univerzális emberi jogokat követelő kampányok, valamint ezeknek a mozgalmaknak a hatalomhoz való viszonya még mindig nem kellően feltárt területe a történetírásnak, s habár Fredrickson és Campbell munkái választ adnak bizonyos kérdésekre ebben a vonatkozásban, a munka dandárja még hátra van. The American Historical Review, Vol. 101, No. 4, October 1996, pp. 1122-1138. Ma. T. Thomas C. Holt A FAJ MEGHATÁROZÁSA ÉS A TÖRTÉNELEMÍRÁS Thomas С. Holt, az American Historical Association nemrég leköszönt elnöke, a University of Chicago történészprofesszora W E. B. Du Bois és Franz Fanon azon élményéből indul ki, amelynek során a két színesbőrű filozófus, közíró, polgárjogi aktivista — időben és térben meglehetősen távol egymástól — felfedezték fajiságukat. Holt a faj és a rasszizmus kérdését elsősorban az afrikai-amerikai élményanyagra vonatkoztatva tárgyalja, de kitér más kultúrákra is, hogy a jelenségre adekvát választ találjon.