Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
140 MESTERHÁZY KÁROLY értelmezhetők.... e szövevényes indás-leveles mintákban hol határozottan, hol áttételesebben, elvontabban annak a régebbi életfának képe fogalmazódott meg, amelytől a kiválasztottak, a társadalom vezetői hatalmukat, javaikat elnyerték..."6 1 Ezt a gondolatot abszolutizálta is: „Valamennyi indás-leveles díszítményben — legyen az az övekre szerelt egyszerű levélcsokor, a tarsolylemezekre, szablyaborításokra szerkesztett dús növény, vagy a viselet más ékességén buijánzó levéldísz — az erőt, biztonságot adó világfa képe fogalmazódott meg."6 2 Hasonlóképpen fogalmazott 1969-ben a budapesti művészeti kongresszuson tartott előadásán és 1972-ben megjelent könyvében is, bár ott csak a tarsolylemezek és korongok növényornamentikáját magyarázta.63 Viszont a tarsolyok kialakulására új fejlődési sort javasolt. E művészet kapcsolatait kelet felé több irányban is kijelölte, de a hangsúlyok változtatásával. Az 1969-es kongresszuson még csak az iráni-kaukázusi művészet inspiráló erejéről nyilatkozott,6 4 más helyen sokkal körültekintőbb, reálisabb az előkép: , A honfoglaló magyarok ötvösművészei az Európa keleti felén akkoriban legmagasabb művészeti irányt jelentő iráni, Kaukázus-vidéki, a szaszanida kori művészeti hagyományt folytató mohamedán, illetve a bizánci művészetből merítettek ihletet."6 5 A kaukázusi művészet említése Bartha Antal kutatásai nyomán került e sorokba,6 6 a mohamedán művészeté pedig az elődök véleményének átvétele csupán. Bizonyításra nem került sor. így a hangsúly akaratlanul is a szaszanida hagyományokra esett. 1975-ben azonban szinte bravúrosan bizonyította a honfoglaló magyarok világfa képzetét, már nem is a palmettás veretekkel és tarsolylemezekkel.6 7 A honfoglalás kori művészet állatábrázolásait, amelyek javarészt női sírokból kerültek elő, az „ongon" kultusszal magyarázta. Helyesebb azonban csupán amuletteket látni azon kis állatcsontokban, melyek a szegényebb nők és gyermekek sírjaiban nyakláncba fűzve kerültek elő. Ezek az amulettek óvó-védőszellemeket őriznek, és Dienes szerint az előkelő nők állatábrázolásos díszei ugyanezt a szerepet töltötték be. A baj csupán az, hogy az állatábrázolásokon szinte mindig mesés állatok láthatók, az amulettek pedig nagyon is konkrét állatokból valók.6 8 A tarsolylemezek palmettáit Szabó János Győző és H. Tóth E. is az életfával azonosította: előbbi a „négy világtáj felé növő életfát" (in die vier Himmelsrichtungen wachsenden Lebensbaum) és egyúttal „a négy irányban elágazó famotívummal díszített" korongokat igyekezett egyetlen ötvösműhely termékeinek meghatározni.69 61 Dienes István: A honfoglaló magyarok művészete. Művészet 12. (1971:10) 3-6. 62 Dienes István: A honfoglalás kora. MRT Minerva. Bp. 1970. 29. 63 Dienes István: Die Kunst der landnehmenden Ungarn und ihre Glaubenswelt, in: Actes du XXIIе Congres Internationale d'Histoire de l'Art Bfr. 1969. Bp. 1972. I. 106.; Uő.: A honfoglaló magyarok. Hereditas. Bp. 1972. 63-64. 64 Dienes István: Die Kunst... 97. tis Dienes István: A honfoglalás kora 45. 66 Bartha Antal: A IX-X. századi magyar társadalom. Bp. 1968. 139, 141-45. 67 Dienes István: Der Weltbaum der landnehmenden Ungarn, in: Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. 1975. pars II. Bp. 1980. 202-207. 68 Dienes István: A honfoglalás kora 19-23.; Uő.: A honfoglaló magyarok 51-52. 69 Szabó János Győző: Das silberne Taschenblech von Túrkeve-Ecsegpuszta. Acta Arch. Hung. 32. (1980) 285, 291.; Uő.: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás. Forrás 15 (1983:7) 40.; H. Tóth Elvira: Honfoglaláskori sír Kiskunfélegyházán. Arch. Ért. 101. (1974) 123.
