Századok – 1998

Folyóiratszemle - Volkov M. Ja.: Az ingatlanpiacról az európai Oroszországban VI/1445

FOLYÓIRATSZEMLE 1445 sokan úgy vélik, hogy a korabeli Santa Fé tanulmányozása legalább olyan fontos, mint Bostoné. A nemzeti keret feladása a már említett látókör kiszélesítése mellett egyben a figyelem leszűkítését is jelentette - egyes esetekben szinte mikroszkopikus méretekre. A jelenlegi kutatásokba nemcsak az egyes gyarmatok, települések, vagy megyék vizsgálata fér bele, hanem teljesen obskurus családok története is. Legújabban pedig az emberek magánéletét vették górcső alá, mely kutatások eredményeképpen egy stabil, rendkívül homogén és mélyen vallásos új-angliai parasztközösség képe rajzolódott ki. Ugyanakkor a történészek megkísérelték rekonstruálni azoknak a történetét is, akik eddig nem kerültek az érdeklődés homlokterébe. Linda Kerber, Mary Beth Norton, Laurel Thatcher Ulrich és más nők életét és sorsát próbálták mefe rekonstruálni annak ellenére, hogy az érintettek nem hagytak hátra hagyományosnak nevezhető történelmi forrásokat. Végül, meg kell említeni az indiánok iránt megnőtt érdeklődést is. Egyes antropológusok felvetették: az amerikai politikai intézményrendszer sokat köszönhet a bennszülött amerikaiaknak, amennyiben a federalizmus és az alkotmány gondolata tőlük eredeztethető, sőt, maga a demokrácia is az indiánok egyik öröksége. The American Historical Review, Vol. 100. No. 3 (June 1995), pp. 678-696. Ma. T. Volkov, M. Ja. AZ INGATLANPIACRÓL AZ EURÓPAI OROSZORSZÁGBAN (A XII. sz. vége - a XVIII. sz. első negyede) Bevezetőjében Volkov megállapítja, hogy az ingatlanpiac kialakulása és fejlődése tükrözi a különböző ingatlanfajták iránti piaci kereslet fokát. A szerző tanulmánya a kronológiai intervallumon kívül térben (nincs benne Ukrajna és a Baltikum) és tematikailag is (a piaci központok egy ingatlanformájának; a kereskedelmi vállalkozásoknak a forgalmát elemzi) körülhatárolt. A piaci elárusítóhelyek, az üzletek, a hombárok stb. vételével és eladásával az orosz szakemberek eddig külön nem foglalkoztak. Noha Volkov támaszkodik az egyes kutatók (pl. Je. I. ZaozLerszkaja, Sz. M. Troickij és L. V Danyilova) műveinek bizonyos részeire, munkája alapvetően archív forrásokra épül, amit a Régi Iratok Oroszországi Állami Levéltára (FGADA) különböző fondjaiban található kataszter-, összeírási könyveiből és a fenti ingatlanfajtára vonatkozó, üzletkötéseket tartalmazó aktákból merített. Látható tehát, hogy tematikailag és forrásait tekintve is újszerű írásról van szó. A szerző a korabeli orosz áruforgalmi központok két fajtáját különbözteti meg; a vásári kereskedelem centrumait és azokat a helyeket, ahol a piactereken heti (bazár-), vagy állandó kisüzleti árusítás folyt. Volkov részletesen taglalja a két kategória közti és az azokon belüli azonosságokat és különbségeket. Megállapítja, hogy az első fajtához tartozó központok között a kereskedelmi létesítmények mennyiségét és használatát tekintve nagy különbségek voltak. Ennél a kategóriánál a kapitalizálódás csak abban nyilvánult meg„hogy az adott kereskedelmi célú ingatlant a feudális tulajdonosok a vásárok idejére bérbe adták a helyi és az oda érkező kereskedőknek. Volkov adatai szerint (lásd a lévő táblázatot a kereskedelmi létesítmények számáról a forgalmi központokban) a 17. sz. végén -18. sz. első negyedében kb. 18 000 második típusú vállalkozássál számolhatunk. Egyéni birtoklásuk és'öröklési íendjük, mint a szerző bemutatja, több okból már jóval korábban kiformálódott. A kereskedelmi vállalkozások birtokosai ekkor azonban arra törekedtek, hogy ellátásuk szerint rendelkezzenek a létesítményekkel (adják-vegyék, elzálogosítsák stb.), így végül az állami és feudális tulajdonosok elismerték a forgalmi műveletek törvényességét és a korábbi birtoklók ezzel tényleges tulajdonosok lettek. Az elemzett időszakban ezek főleg a helyi városlakók (poszadiak) soraiból kerültek ki. A társadalmi hovatartozás szerinti birtokosi-tulajdonosi összetétel (pl. a szolgáló emberek, a világi földesurak és a különféle státuszú parasztok bekerülésével) csak lassan változott. Az adott ingatlan forgalma azonban az összes városi és nem városi kereskedelmi centrumot jellemezte, ahol megvolt a kereslete és kínálata és meggyökeresedett egyéni birtoklása. Volkov szerint épp ezek a forgalmi műveletek és következményeik mutatták leginkább az ingatlan ezen fajtájának áruvá válását. A korabeli adásvételi és elzálogosítási szerződések (még a magánbirtokok parasztjai esetében is) azt tanúsítják, hogy a felek teljes jogú tulajdonosként kötöttek ügyleteket. Az üzletkötéskor a tulajdonosi érdekek jutottak érvényre. Az ingatlanok csereértékét több tényező — mérete, helye, önköltsége, a piaci kereslet szintje — határozta meg. A kereslet a nagy kereskedelmi központokban jelentősebb, míg a kisebb és közepes centrumokban szerényebb volt. Mint régebben, az elemzett időszakban is a legolcsóbb