Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE 139 hitelesebbé tegye elképzelését, a honfoglalás kori fémtárgyakon is megpróbálta fellelni a „samarrai hatást". Meg is találta, nevezetesen azon az ismeretlen lelőhelyű, pajzs alakú szíjvégen (2. kép), amelyet már Hampel és Fettich is az iszlám művészethez kötött, továbbá a karancslapujtői öweretek bojtos díszét vetette össze az ún. „samarra-frizzel".5 6 S bár a karancslapujtői öweretek akkor még ismeretlenek voltak, Csemegi sem rajzban, sem fényképen nem mutatta be őket, de szamarrai párhuzamát sem. Menten ki is derült volna tévedése. 1956-ban jelent meg a „magyarországi művészet" első összefoglalása, melyet 1961-ben bővítve és javítva adtak ki újra. A honfoglalás kori és román kori művészetet Dercsényi D. írta benne.57 Főleg Fettich kutatási eredményeit tartotta követhetőnek (a technikai részeket, a tarsolylemezek stílusfejlődési sorát, a palmetták eredetét, a niello normann származását). A honfoglaló művészet legkiemelkedőbb emlékeinek a tarsolylemezeket tekintette. Mintáikat a fiatal arab művészetből származtatta. Az 1956-ban előkerült rakamazi korongpár sasos ábrázolása az ő figyelmét is a nagyszentmiklósi kincs felé terelte, s ekkortól kezdődött annak a honfoglalás kori művészet keretében való tárgyalása (László Gy., Dercsényi D., Csallány D., Györffy Gy., Dienes I.). 1958 után újra a szaszanida művészettel való kapcsolatok váltak hangsúlyossá, és ebben szerepe volt Györffy Gy. elméletének is, amely a kabarok szerepét emelte ki.58 Dercsényi a honfoglalás kori művészet rövid továbbélését a palmettás díszű kőfaragványokkal bizonyítottnak látta, közvetítő kapocsként pedig Ferdinandyval egyetértve faépítészetet tételezett fel. Honfoglalás kori ábrázolóművészetről azonban művészettörténeti munkában nem esett szó.5 9 A további képet még egy nagyon fontos lelet közlése gazdagította. Erdélyi István felfedezett egy cseremisz (mari) földről előkerült tarsolylemezt, amely ábrázolásánál és lelőhelyénél (a Volga északi oldalán Kazany és Gorkij között) fogva is nagy meglepetést okozott.6 0 Ez indította Erdélyit arra, hogy a tarsolylemezek viseletének kezdeteit a magyarság finnugor eredetű rétegénél keresse annak ellenére, hogy az ábrázolást, a világfát a heraldikusan álló két oroszlánnal arab textilek mintáinak átvételével magyarázta. Az 1960-as évektől már minden látszat ellenére Dienes István volt a honfoglalás kori leletek és művelődés legavatottabb kutatója. Ami a honfoglalók művészetét illeti, viszonylag későn, a '60-as évek végétől kezdett a kérdéssel foglalkozni. Technikai részletekbe, a mintakincs elemzésébe ritkán bocsátkozott. Főleg az ábrázolások és díszítés tartalmát vizsgálta. Abból az „általános" felfogásból indult ki, hogy a művészeti emlékek mintakincsének magyarázata a vallásos hiedelmekben keresendő. „A férfiak felszerelési és rangjelző tárgyain a növényi mintakincs szinte kizárólagos kedvelése akár iráni-mohamedán divat hatása is lehetne, de nehéz feltételezni, hogy ne lenne semmiféle jelentése, amikor a nők díszítményeinek motívumai a hitelemekkel oly jól 66 Csemegi József: A tarnaszentmáriai templom hajójának stíluskritikai vizsgálata. Ant. Hung. 3. (1949) 92-107.; Darnay (Dornyai) Béla: Salgótarján vidéke a honfoglalás korában. Vándortűz. Salgótarján 1948. ápr. 17-23.; Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége 91. 57 Dercsényi Dezső: i. m. 58 Györffy György: i. m. 69 Dercsényi Dezső: i. m. 9-14, 122. 60 Erdélyi István: Ujabb adatok a tarsolylemezek stílusának elterjedéséhez Kelet-Európában. Arch. Ért. 83 (1961) 95-97.
