Századok – 1998

Történeti irodalom - 1956 Somogyban (Ism.: Szakolczai Attila) VI/1418

1418 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötetből egyértelműen kiderül, mennyire a világpolitikának alárendelt kérdés volt az egész Nagy Imre ügy. Azt hiszem, az akkori hazai kortársak jó része ezt már akkor is sejtette. Az 1990-es években kiadott jugoszláv és szovjet dokumentumok ezt akkor már kézzelfoghatóan bebizonyították. A kötet most jól áttekinthetően sorjázza a dokumentumokat. Ma olvasva őket, eléggé világosan látszik, hogy mindez egy elmúlt korszak emléke, a fejlemények messze meghaladták. A kiadvány így ma valóban történeti forráskiadvány, s annak igen megbízható és jó. Niederhauser Emil 1956 SOMOGYBAN Az 1956-os forradalom Somogyban. Szerk. és a bev. tanulmányt írta Szántó László. Kaposvár, 1995. 515 o. Jóllehet kétségbevonhatatlan, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményei Budapesten zajlottak, mégis e kötet is ékesen bizonyítja, hogy a megyék forradalmának pontos és szakszerű feltárása nélkül nem kaphatunk hiteles képet a fővárosról sem. A különböző helyszínek között állandó kölcsönhatás volt, a vidéki események, a vidéki küldöttségek is befolyásolták a legfelsőbb döntéseket, amelyek valóságos hozadéka ugyancsak a megyékben érhető leginkább tetten. Ezért is nehezen magyarázható, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek alatt ez csak a második olyan kiadvány, amely egész megyét fog át, hiszen egy behatárolható terület vizsgálatakor lehetőség nyílik térben és időben a forradalom teljességét vizsgálni, feltárni a különböző mozgások eredőit és eredményeit, a kádári restauráció lépéseit. A könyv ugyanakkor nem csak azoknak szól, akik a forradalom somogyi eseményei iránt érdeklődnek, hiszen számos olyan információt is tartalmaz, ami az 56-os dokumentumok mostoha sorsa miatt ezideig nem állt a kutatók rendelkezésére, így derül ki például a megyei tanács december 4-i jegyzökönyvéből, hogy a megtorlás korai időszakában a kádári amnesztia-ígéret szerint a Legfőbb Ügyészség utasítása szerint a forradalmi harcokban akár fegyverrel részt vettek ellen sem lehetett büntető eljárást indítani. A szerény című bevezető tanulmány jóval több, mint a somogyi események vázlatos története. Szántó nagyon jó arányérzékkel csak a legszükségesebbekre szorítkozik az országos események leírásakor, hogy ezen felvezetés után rátérhessen igazi tárgyára: a helyi forradalomnak és előzményeinek a bemutatására. Az amúgy impozáns méretű kötet sem tette lehetővé, hogy a Somogy forradalmához vezető utat az új rend megszületésétől halmozódó, és egyre növekvő sérelmek teljességének számbavételével rajzolja meg. Mindezek néhány mondatba sűrítése csak általánosságokat eredményezett volna, rontva a tanulmány hitelességét. Akit pedig igazán érdekel, az mindent megtalál a dokumentumok között, hiszen a forradalmi szervek működésük rövid ideje alatt éppen ezeket kívánták orvosolni: megtárgyalva a kitelepítettek sérelmeit, követelve az elhurcoltak, a hadifoglyok hazaengedését; a téeszszervezés, a tagosítások során elkövetett visszásságok orvoslását, a szabad vallásgyakorlás visszaállítását stb. Mindez külön tanulmányt igényelne, reméljük, Szántó László ezt a munkát is el fogja majd végezni. Nem maradhatott és nem is maradt el a közvetlen helyi előzmények számbavétele, mindössze azt hiányolhatjuk, hogy az értelmiségpolitikai vita és az Irodalmi Újság szerkesztői által tartott ankét anyagából semmi nem került a dokumentumok közé. Az agrárvita is jól jelzi azonban, hogy a főváros megmozdulása azért tudott napok alatt nemzeti felkeléssé válni, mert az ország számos táján — e kötet természetesen csak Somogy vonatkozásában igazolja e megállapítást, de a legkülönbözőbb régiókból vannak bizonyítékaink — jutottak el az emberek a felismerés után a hibák kimondásáig, akaratuk megfogalmazásáig. Vagyis az ország nem álmából ébredt a budapesti események hírére, a vidék forradalmainak — anélkül, hogy Budapest történelmi jelentőségét ezzel kisebbíteni akarnánk — megvannak saját előzményeik. Érthetetlen, sem a kutatással kapcsolatos törvények ellentmondásai sem az élő, és máshogy emlékező résztvevők lehetséges érzékenysége nem indokolja azt az anonimitást, amellyel Szántó a somogyi forradalmat bemutatja. Gerő, Nagy Imre, Kádár szerepelnek a tanulmányban, de hiányzanak a somogyi nevek. így nem világos a változó összetételű megyei forradalmi tanács megalakulásának folyamata, a Zrínyi Körön belüli csatározások. A párhuzamos kutatások hiányával, a források szűkösségével magyarázható, hogy nem kellően kidolgozott, nem eléggé árnyalt a megyei hatalomátvétel bemutatása. A hatalom helyi képviselőinek tevékenységét, politikáját tényszerűen akkor lehet majd értékelni, ha már rendelkezünk összehasonlítási lehetőséggel a többi megyéből,