Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE 137 A honfoglaló magyarok művészetével legátfogóbban 1943-as tanulmányában foglalkozott,4 1 s ennek gondolatait ismételte meg rövidebben, tömörebben nagy öszszefoglaló könyvében: A honfoglaló magyar nép élete című korszakos jelentőségű műben.42 Részletesen kifejti a kortárs művészettörténészek ellenében, miért művészet a honfoglaló magyarok művészete. Előbb a díszítőművészetet tárgyalja, s csak a tarsolylemezek körével foglalkozik. A technikai részekben Fettichet követi. A díszítés rendszerét már önállóan elemzi a végtelen mintaháló alapmotívumain kezdve a nagy felületek díszítéséig, a motívumok összetűzésétől új minták kialakításáig. A párhuzamok után azonban nem érdeklődik. Helyette a tartalmi részeket, a jelentést akarja magyarázni. Itt akarva-akaratlanul Fettich 1942-es nézetét fejleszti tovább a díszítés kultikus jelentéséről. A például kiválasztott lószerszám (Kolozsvár-Zápolya utcai csörgős veret) előképét a szkíta állat alakú veretekben keresi, amelyek hun közvetítéssel jutottak volna el a honfoglaló magyarokhoz. Az összekötő kapcsok hiánya nem zavarta a nagyvonalú elmélet kialakításában. Felvetette, hogy talán a palmetták mögött is állati jelentés húzódik meg.43 Még jegyzetekben reagál Fettich 1942-ben megjelent könyvére, hol egyetértően, hol elvetve, hol helyesbítve annak állításait. Pl. a tarsolylemezek időrendjét a veretes díszű tarsolyok felfedezésével másként látta. E könyvének második felében foglalkozott a honfoglaló magyarság addig még ötletként sem említett ábrázolóművészetével. A 12-14. századi emlékek között fedezett fel olyan ábrázolásokat, amelyeket pogány hagyományokkal tudott értelmezni. így ezeket a korábbi, de elpusztult (textil, szőnyeg) emlékek késői megfogalmazásának tartotta. Művészettörténészeink azonban nem tudták követni e nézeteket. Ez után több, mint 20 évvel tért vissza újra László Gy. a honfoglalás kori művészet kérdéseihez. Előbb 1967-ben röviden, majd 1970-ben bővebben fejtette ki elgondolásait. De már 1955-ben felvetette, hogy vajon a tarsolylemezek motívumai, melyeket északiráni palmettás mintáknak nevezett, nem a magyarokhoz csatlakozott 8. törzsnek, a kabaroknak javára írandók-e. Valószínűleg Sz. P. Tolsztovnak az ősi Chorezmről szóló könyve nyomán alakult ki e nézet benne.4 4 Az új, fontos leletek is alakították nézeteit, pl. a híres rakamazi korong (1. kép), melyet kutatók sora hozott közvetlen kapcsolatba a nagyszentmiklósi kinccsel, így László Gy. is.46 Ekkortól (1957) számította a honfoglaló magyarság emlékei közé a kincs néhány edényét, sőt István király pénzverőinek keze nyomát is felfedezni vélte rajtuk.4 7 Az állatábrázolások elnövényesedésének magyarázatára mohamedán hagyományt említett, s az iszlám növényi mintáin kívül néha az arabeszk bonyolult szövevényét is látta honfoglalás kori tárgyakon, bár példát egyikre sem említett.48 Az 41 László Gyula: A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár 1943. 42 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 43 László Gyula: A honfoglaló magyarok művészete 25-26., 57-59. 44 László Gyula: A kenézlői honfoglalás kori íjtegez. Fol. Arch. 7. (1955) 120., Uő.: Hunor és Magyar nyomában. Bp. 1967. 129. 45 Csallány Dezső: Ungarische Zierscheiben aus dem X. Jahrhundert. Acta Arch. Hung. 10. (1959) 287. 46 László Gyula: Hunor és Magyar nyomában 59-67.: Dercsényi Dezső: A honfoglalás és az államalapítás korának művészete, in: A magyarországi művészet története I. szerk. Fülep L. Bp. 1962. 11-12.; Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. 107. 47 László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről. Fol. Arch. 9. (1957) 141-58. 48 László Gyula: Hunor és Magyar nyomában 132-33.
