Századok – 1998

Történeti irodalom - Font Márta – Szvák Gyula – Niederhauser Emil – Krausz Tamás: Oroszország története (Ism.: Bodnár Erzsébet) VI/1410

TÖRTÉNETI IRODALOM 1411 elején tartja meghúzhatónak, mivel a hajdani Kijevi Ruszon belüli egyes régiók kialakulása már ekkorra ténykérdés és más-más módon reagálnak majd a tatár támadás okozta helyzet kihívására. A gazdasági élet felvázolása során azt hangsúlyozza, hogy a gazdaság lehetőségeit a klimatikus és földrajzi adottságok, valamint a demográfiai viszonyok határozták meg. Az állam területének nagysága és a népessége bizonytalan és változó volt, sőt a gazdálkodásban az etnikai különbségek is jelentkeztek. A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a keleti szlávok rendelkeztek az ekésföldművelés eszközeivel. Az állattenyésztés inkább a déli régiókat jellemezte. Font Márta hangsúlyozza, hogy a Kijevi Rusz létrejöttét a távolsági kereskedelem útvonala feletti ellenőrzés segítette elő, melynek legfontosabb szakasza „a varégoktól a görögökig" vezető vízi út volt, de Novgorodból az arab világ felé vezető kereskedelmi út hasonlóan fontosnak számított. A Kijevi Ruszban a grivna szolgált értékmérőül a 11-12. században, amit a rubel vált fel. A veretlen ezüst mellett különböző prémek, valamint a Rusz határain kívül vert érmék — arab dirhemek, nyugati ezüstdénárok — is voltak forgalomban. A keleti szláv területen Dmitrij Donszkoj fejedelem alatt a 14. század végén jelent meg a saját vert pénz (gyengi). A Rusz viszonylag nagy területén mozgó idegen kereskedőket ,,goszty"-nak nevezték. A jövedelmeket áttekintve arról szól, hogy a fejedelem és kísérete legfőbb jövedelemforrása a naturáliákból összetevődő adó (dany) volt, melynek behajtását kezdetben a fejedelem a kíséretével együtt végzett. A továbbiakban a településeket vizsgálva kiemeli, csupán a szlávok és a varégok esetében beszélhetünk azokról. A városias, erődített települések legfontosabb típusa Kijev és Novgorod, mindkettő a méretük és lakosságuk alapján a kor nagyvárosainak tekinthető, hasonló példát még Nyugat-Európában sem találunk. A sajátos felépítésű adminisztratív, katonai és kereskedelmi központok mellett a kereskedelemben fontos szerepet játszó más településekről is szót ejt, valamint megemlíti azt is, hogy a földművelő közösségek falu (szelő) jellegű településeket alkottak. A korai adatokat figyelembe véve a társadalom szerkezetét vázolja fel. A keleti szláv törzsek élén a fejedelem (knyaz) állt, a Kijevi Rusz létrejötte után közülük emelkedik ki Kijev ura, a nagyfejedelem. A fejedelem kiválását a törzsi-nemzetségi előkelők közül a fejedelmi kíséret (druzsina) segítette elő. Majd végigtekinti azt a folyamatot, hogy a fejedelmi kíséret tagjai mily módon emelkedhettek ki, válltak le onnan. A bojároknak a fejedelem kíséretéből való végleges leszakadását a 13. század végére teszi. A társadalmi különbségek és a differenciálódás végigkövetésére lehetőséget a korai törvények adnak. Azokat felhasználva igen meggyőző képet vázol a szerző, sőt összegzésében a vitás kérdéseket is áttekinti. így szól többek között arról, hogy a különböző rétegek egymáshoz való viszonyára a történetírásban többféle hipotézis született. Szerinte azok, amelyek arra a prekoncepcióra épülnek, hogy a Kijevi Rusz létrejöttétől kezdve feudális állam volt, elvetendők. Forráskezelési hibából származó következtetésnek tartja. Az a véleménye, hogy a sokféle típusú, szolgálatra, illetve függő viszonyra utaló elnevezés a társadalom mobilitásáról tanúskodik, egy bomló, átalakuló törzsi, nemzetségi társadalom képe tárul elénk. A politikai élet aktív szervéről, a vecséről szólva azt húzza alá, hogy működése a 11. század második fele és a 13. század első fele közötti időszakban az egész Rusz területén általános volt. A vizsgálódását a Kijevi Rusz egyházszervezetének, az életmód, a mentalitás, a művelődés jellemzőinek áttekintésével zárja. A következőkben a Rusz régióinak fejlődését taglalja. A vizsgált korszakban Európában végbemenő események áttekintése után tér rá a régiók kialakulásának elemzésére. Megállapítja, hogy a folyamat az 1140-es években zajlott le, a Kijevi Rusz területe ekkor alakult át. A régiók kialakulásának az általános jellemzők mellett speciális okai és vonásai voltak. A Kijevi Rusz helyzetét fennállása idején meghatározta az a tény, hogy a sztyeppi népek szomszédságában létezett. A Ruszra a kunok után a tatárok jelentették a legnagyobb veszélyt. A tatár támadások — a két legjelentősebb 1237/38-ban és 1240 őszén következett be — az egykori Rusz fejedelemségeinek életében lényeges változásokat eredményeztek, bár nem egyformán érintették az egész Ruszt. A korábban meglévő regionális különbségek tovább erősödtek, de a legjelentősebb változás politikai téren jelentkezett, belépett egy új hatalmi tényező, a tatár kán. A tatárok a Kijevi Rusz „magját" (Kijev, Csernyigov, Perejaszlavl) teljesen uralmuk alá vonták, Vlagyimir-Szuzdalt vazalus területükké tették, Novgorodot adóra, Halics-Volhíniát adófizetésre és katonaállításra kötelezték. Az északkeleti Rusz végleges tatáruralma a fejedelmek egymás közötti viszálykodásának eredménye volt. A továbbiakban azt tekinti át, hogy a tatárok megjelenésére hogyan válaszoltak a régiók, milyen volt a tatárokhoz való viszonyuk, amely azután a további fejlődésükre is kihatott. A széttagoltság századainak régióit, a gazdasági és politikai fejlődésüket nyomon követvén vonja le megállapításait. Russia-Minor (=Kisoroszország) esetében azt hangsúlyozza, hogy a tatár jelenléte és déli szomszédsága a lakosság számára kedvezőtlenül hatott, felerősödött az elvándorlás az északi biztonságosabb területekre. Az egyházi és