Századok – 1998

Történeti irodalom - Font Márta – Szvák Gyula – Niederhauser Emil – Krausz Tamás: Oroszország története (Ism.: Bodnár Erzsébet) VI/1410

1410 TÖRTÉNETI IRODALOM a lakosság részéről a menekültekkel való együttérzésnek, adakozókészségnek. A fogadó- és átmenőtáborok létesítésével és fenntartásával az állam számottevő terhet vállalt magára. Tilkovszky Lóránt Font Márta - Szvák Gyula - Niederhauser Emil - Krausz Tamás OROSZORSZÁG TÖRTÉNETE Budapest, Maecenas, 1997. 689 о. Bár Oroszország és a Szovjetunió történetének kutatása a történészek kedvelt területe volt, ennek ellenére magyar szerzőktől kevés összefoglaló mű született e témából. Talán mindenki számára a legismertebbek — Rátz Kálmán 1945 előtt megjelent munkáját leszámítva — Dományos István által írt Szovjetunió története, valamint Perényi József - Dolmányos István hasonló címet viselő, sokat és sokak által forgatott egyetemi jegyzete. Már emiatt is jelentős és hiányt pótló Font Márta - Szvák Gyula - Niederhauser Emil - Krausz Tamás: Oroszország története című művének a megjelenése. Az ELTE Russzisztikai Központ műhelyében készült, közel 700 oldalas, 150 illusztrációt és részletes bibliográfiát tartalmazó könyv négy szerzője arra vállalkozik, hogy egy kötetbe sűrítve íija le és elemezze Oroszország történetét - a korai kezdetektől egészen napjainkig. S teszik ezt egy új és érdekes koncepció segítségével, egy korszerű szemlélettel, igen megnyerően. A logikusan építkező munka öt nagyobb egységből áll. Az első két rész a Kijevi Rusz és annak régióival foglalkozik, a következő a Moszkvai Oroszország fejlődését taglalja, a negyedik rész a Pétervári Oroszország történetét vizsgálja, s a befejező rész pedig Szovjet Oroszország történetét követi végig a megalakulásától a felbomlásáig. A nagyszerűen kidolgozott korszakok mindegyike önálló kiadványként is megállná a helyét. A jól megkomponált munkán ugyanis érződik az egyes részek szerzőinek eltérő stílusa, de azt semmiképp sem rónánk fel a mű hibájául, inkább a kutatók eredetiségét, egyéniségét tükröző vonásaként emelnénk ki. A részek összekötő eleme — az orosz fejlődés egyetemes és sajátos jellemzőinek bemutatása — egyébként mindvégig jelen van, megőrződik, amire az írók is hangsúlyozottan törekednek. A Kijevi Rusz és régióinak szerzője, Font Márta vizsgálódását azzal kezdi, hogy felvillantja az Európában zajló eseményeket, majd azután tér rá Oroszország korai — tehát a legrégibb idők — történetének bemutatására. Kiemeli, hogy a kezdeteket kutatva több nehézséggel találkozunk, de nem mondhatunk le arról, hogy „a megragadható múlt legrégebbi nyomaival kezdjük a vizsgálódást, végigkísérve az etnikai és területi átalakulások egyes fázisait". Oroszország történeti előzményei a keleti szlávok történetéhez kötődnek. A szerző a közös múltból kiindulva Oroszország kiformálódása felé mutató szálakat választja ki és követi végig. A szlávok nevének, majd az őshazából történő szétvándorlásuknak — amit a népvándorlás összefüggésében láttat — rövid leírása után a Kijevi Rusz fennállásának időszakát tekinti át. Az államalapítás vitás kérdései között említi az állam nevének (Rusz) etimológiáját, hangsúlyozva, hogy a „Rusz" szó eredete bizonyára még sokáig a történettudomány vitás problémája marad. Leszögezi, a Kijevi Rusz a keleti szlávok, a normannvarégok és más kisebb etnikumok összeolvadásából keletkezett államalakulat volt. A hagyomány alapján a Kijevi Rusz létrejötte, az államiság kezdete Oleg fejedelem nevéhez köthető — a PVL (Poveszty Vremennih Let) szerint az 882-ben történt — a szerző viszont úgy véli, az államszervezés irányába mutató lépésekről ekkor nem tudunk, azok Vlagyimir fejedelemsége idején (978-1015), egy évszázad múltán kezdődtek el. Szerinte Oleg fellépését nem tarthatjuk az államiság, az államszervezés kezdetének, csupán egy nagyobb integráció felé tett kezdeti lépésnek. A Kijevi Rusz mint állam csak Vlagyimirtól kezdve létezett, az Oleg és Vlagyimir uralkodása közötti időszakban a Kijevi Ruszról csupán mint törzsszövetségről beszélhetünk. A következőkben igen meggyőzően mutatja be azokat a történéseket, amelyekkel a Kijevi Rusz fejedelmeinek meg kellett birkózniuk. Vlagyimir Monomah nagyfejedelemnek sikerült a hosszú trónviszályok után megszereznie a hatalmat, majd elhárítania a kun (polovec) támadásokat és megfékeznie a belső elégedetlenkedőket. De ettől kezdve a Rusz viselkedése már nem volt egyöntetű, a peremvidékek önállósodási törekvései erősödtek fel, illetve azok fejedelmei a kijevi központ megszerzésére törekedtek. Majd azt vizsgálja meg, a Kijevi Rusz létezését milyen kronológiai határok között képzelhetjük el. Úgy véli, záródátumul több esemény is kínálkozik, a korszakhatár mégsem köthető évszámhoz. A Kijevi Rusz és a részfejedelemségek kora közötti határvonalat a 13. század