Századok – 1998

Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129

136 MESTERHÁZY KÁROLY A szigorúan régészeti anyagra épülő könyvek mellett Fettich két önálló munkában is foglalkozott a honfoglaló magyarok művészetével. Újra csak azt emelném ki, ami a fentiekhez képest többlet. 1935-ös művészeti cikke és 1942-es kis könyve tartalmazza a növényi ornamentumok értelmezését. Szerinte „lényegében az ősi iránti életfának továbbképzései".3

5

De emellett arra is rámutatott, hogy az ilyen „életfa" motívumokból alkotott végtelen minta is gyakori. A palmettalevelek belsejében előforduló vonal és hármas pontokból álló díszítést az iráni ötvösség gyakorlatából eredeztette. A levelek szélének sraffozását szintén iráni ötvöshagyományokból vezette le.3

6

1942-ben írt kis könyve több részletében visszalépésnek látszik, bár összegzésnek szánta. Megrajzolta a tarsolylemezek készítésének fejlődését a sima felületű hálómustrától (Szolyva) a barokkos díszű, centrális szerkezetű, domború mintákig, melyekben megjelenik az ékkő felhasználása (Fehéregyháza), majd végül az ékkő utánzása (Szolnok-Strázsahalom). Másik megállapítása már elvont és vitatható: a fegyverzet és lószerszám díszítése kultikus jelentőségű, maguk a tárgyak is kultusztárgyak, pl. az öv csatja az állat feje, a veretek sora az állat teste, és a szíjvég jelképezné az állat farkát. A harmadik megállapítása talán politikai alkalmazkodóképességére utal: a korábban meotisinek nevezett hatást átértékeli. A bezdédi tarsolylemez keresztjét a krími gót arianizmusból vezeti le, ezen keresztül a tarsolylemezek művészetét a krími gót leletekből: „Die Krimgotischen Denkmäler... zeigen die wesentlichen Grundelemente unserer Taschenplattenkunst."37 Fettich eredményeit tolmácsolta Bárányné Oberschall Magda, fogadta el Gerevich Tibor, Hekler Antal, Ferdinandy Mihály, és később, mint látni fogjuk, Dercsényi Dezső is, tehát a magyar művészettörténészek két generációja.38 Gerevich szerint „A magyarság nem sokról mondott le, amidőn perzsa jellegű ötvösművészetét a nagy nyugati stílussal oly könnyen cserélte fel." Az állítás valóságértékével most nem foglalkozva azt is olvashatjuk, hogy „perzsa-szaszanida jellegű díszítőművészetünket" a Kaukázus-vidékén sajátítottuk el, de a díszítés alapelve, a vég nélkül ismétlődő motívumok a mohamedán művészet hatását mutatják.3

9 László Gyula első megnyilatkozása Fettich Nándorral majdnem egyidejűleg (1935) következett be. A nomád népek művészetéről írt rövid dolgozatában leginkább a magyarság művészetének elismertetéséért állt ki. E művészet legkiemelkedőbb darabjainak a tarsolylemezeket tartotta ő is. Motívumkincsüket a részletekig a késő szaszanida textilekre vezette vissza, de e részletek egybevetése nélkül (akár csak Fettich N.).4

0 35

Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság művészete 12. 36

Uo.: 14-15. 37

Fettich, Nándor: Die altungarische Kunst. Berlin 1942. 26. 38

В. Oberschall Magda: A kézművesség első nyomai 551-54. Ferdinandy Mihály: A honfoglaló magyarok művészi kultúrájának nyomai a korai Árpád-korban. Bp. 1934.: fontosnak tartja az arab művészet hatását (szamarrai „kövek"), de turkesztáni közvetítéssel. Hekler Antal: Die Kunst der ungarischen Landnahmezeit. Acta Arch. 7. (1936) 67-75: a tarsolylemezek tipológiáját különbözőképpen és Fettichtől is eltérően képzelték el. Hekler Antal: A honfoglaló magyarság művészete, in: Válogatott kisebb dolgozatai. Bp. 1942. 376-86. 39

Gereuich Tibor: Magyarország románkori emlékei 11., 19., 21. 40

László Gyula: Nomád művészet, in: Magyar Művészet 11. (1935) 361-67.