Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE 135 1935/37-es könyvében ezeket a gondolatokat fejtette ki bővebben régészek számára. A többletet vagy újabb nézetet, ami számunkra itt fontos, szinte címszó szerűen is összefoglalhatjuk. 1. Felhívja a figyelmet az ötvösmunkát megrendelők igényére. Ez annak a korábbi gondolatnak továbbfejlesztése, amely szerint a tarsolylemezek a magyarok számára készültek. Megállapítja, hogy a megrendelők igényei befolyással vannak a fémművességi központok működésére. 2. A különböző stílusú öwereteket, ill. együtteseket különböző hagyományokat őrző műhelyekre vezeti vissza, amivel arra is rávilágít, hogy a különbségek nem adnak lehetőséget a törzsek elkülönítésére. 3. Összefoglalta a tarsolylemezek körének sajátosságait, művészeti körük stüuselemeit. Felfedezni véli e körben a normann hatást, amely ugyan a tarsolylemezeken sehol sincs jelen, de a szerinte a normann tárgyak önmagukban is biztos támpontok e körre. Az általa hivatkozott tárgyak azonban (kardok, csúcsos kengyelek, egy lándzsa, a benepusztai szíjvég) zömmel honfoglalás utáni elemei a magyar műveltségnek (kivétel a szíjvég). 4. Bizonyos ötvöstechnikák meglétével igazoltnak látja a Meotis vidéki hatást (kannelirozott szalag alkalmazása lemez szegélyeken, kő és üvegberakás a fehéregyházai tarsolylemezen, kalászmintába sodrott filigrán). Ezek közül a kő és üvegberakás alkalmazása csakugyan fontos ismérv, bár mint látni fogjuk, nem ebben az összefüggésben, sőt maga Fettich is másként értékelte később e jellegzetességet. 5. Kiemeli az arab művészet hatását. Jól hangsúlyozza, hogy a posztszaszanida ezüsttálak ornamentikái elemei közt lehet párhuzamokra lelni. Szerinte a palmetták elrendezésének elve a perzsa művészetből való átvétel, s Herzfeldre hivatkozva, szamarrai példákat sorol fel. Ezzel elsőként von párhuzamot a honfoglaló magyarok és az iszlám művészet központi műhelyei között. Kár, hogy ezt a lehetőséget inkább csak felvetette, komoly összehasonlításokat nem végzett.32 Pedig a tarsolylemezek készítési technikáját pontosan ismerte, s összevetésre lett volna mód. így több technikai sajátosságot kiemelten fontosnak tartott. Végkövetkeztetései azonban néha félresiklottak. Felfigyelt az öntéssel szemben érvényesülő lemeztechnikára, de az ősi technikát műhelyek évszázados kontinuitásának bizonyságaként tekintette pl. Dél-Oroszországban. (Ezért tárgyalta a szarmata kor lemezes készítményeit is a honfoglalók fémművessége kapcsán.) Jó érzékkel mutatott rá, hogy a tarsolylemezek mintájának ezüst alapszíne és a háttér aranyozása más technikából való átvételre utal. Ezt a más technikát a selyemszövetek eredetibb példáiban látja (kopt textilek). A szolyvai tarsolylemez felső peremén levő fémrátétet is az eredetibb bőr csüngőbojtokutánzásával magyarázta, nyilván helyesen. Több tarsolylemezen a hangsúlyozott helyeken, a szárak, levelek belsejében levő ívelt vonalak és a végeiken beütött köröcskék Hampel után számára is jellegzetességek.33 A tarsolylemezek körének időrendjét három fokozatba osztotta. Az első periódust kazár korszaknak nevezte (ez a Verchne Saltowoi műveltség). A második periódus átmeneti kor, és a 3. periódus 862 után kezdődne, amikor a magyarok igényei szerinti tömegtermelés beindul.3 4 Ez az időrend mára tartalmi okokból teljesen elévült. 32 Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége 90-91. 33 Uo.: 78-82. 34 Uo.: 48.
