Századok – 1998

Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században (Ism.: Donáth Péter) VI/1396

1396 TÖRTÉNETI IRODALOM egész Japánt áldozatként kezeli, az első nukleáris támadás áldozataként. Az amerikai megszálló csapatok viselkedése pedig ugyanúgy, mint a szovjet csapatoké Kelet-Európában, nem járult hozzá az általuk képviselt modell népszerűsítéséhez, és a háború befejezése után valós nemzeti önvizsgálatra sem került sor. Tanaka álláspontja egy lépés a háborús bűnök realitáshoz közelebb álló, mítoszoktól mentes vizsgálatához, mely azonban önmagában nem elegendő a japán katonák brutalitásának áldozatul esettek hozzátartozóinak vigasztalásához, de ez nem is célja. A kötet háborús bűnöket valóban „kreatív módon" vizsgálja. Ez az első lépés, melyet többnek is követnie kell, hogy a II. világháború feldolgozatlan, kibeszéletlen és elrejtett története ne lebegjen sötét, titokzatos tehát akár megismételhető árnyként még több mint 50 évvel a háború befejezése után is az emberiség felett. A kötet egy lépés ahhoz, hogy másképpen lássuk a múltat és következésképpen a jelenünket. Pető Andrea Tilkovszky Lóránt NEMZETISÉGI POLITIKA MAGYARORSZÁGON A 20. SZÁZADBAN Csokonai Kiadó, 1998. 285 o. Szakmai és piaci szempontból egyaránt sikeres vállalkozásnak ígérkezik a debreceni Csokonai Kiadó Történelmi Kézikönyvtár sorozata. A sorozatszerkesztők jól érzékelték: a rendszerváltozás következtében nőtt az (évtizedenként amúgy is meg-megújuló) igény hazánkban a korszerű történeti összefoglaló munkák iránt. A sorozat utóbbi két — századunk magyar történetének szentelt — kötetének tanúsága szerint azzal is tisztában vannak, hogy a történeti- politikai szempontból kényes korszakok ill. témák elmélyült, kiegyensúlyozott, árnyalt bemutatását csak a rendkívül megalapozott kutatási háttérrel, széles oktatói tapasztalattal, originális látásmóddal s távolságtartó bölcsességgel rendelkező szerzőktől várhatják el. A „nacionalizmus második századában" (Hobsbawm) régiónkban, a trianoni határok közé szorult Magyarországon aligha létezik kényesebb, nagyobb hozzáértést, történeti valóság-tiszteletet, empatikus tapintatot igénylő kérdés mint a nemzeti- nemzetiségi problematika, melynek hazánkban általánosan elismert, tekintélyes szakértője: Tilkovszky Lóránt. Az újabb — korábbi munkái szintézisének tekinthető — monográfiáján a hetvenedik születésnapján is fáradhatatlanul dolgozó professzor ugyanis (mint közismert) évtizedeken át kutatta a magyarországi németek, szlovákok történetének különböző aspektusait, korszakait, a hazai (állami, párt, egyházi) nemzetiségi politika ill. koncepciók alakulását; értékes, időtálló köteteket, tanulmányokat szentelt e kérdéseknek, s egy sor kulcsfigurának: Teleki Fáinak, Bajcsy-Zsilinszky Endrének valamint Bleyer Jakabnak, Bäsch Ferencnek és másoknak. Kutatói érdeklődése az utóbbi évtized során időben és tematikában tovább bővült, így a sorozatszerkesztők számára igencsak kézenfekvő lehetett hogy kit is kéljenek fel a 20. századi magyarországi nemzetiségi politikát áttekintő — kitűnő, a maga nemében egyedülálló — munka megírására. Kevésbé szerencsésnek tűnik a recenzens számára — az alább idézendő szerzői megjegyzésből következtethetően valószínűleg — a szerkesztők által megválasztott korszakhatár: vajon a magyarországi nemzetiségi politika periodizációja szempontjából helyes volt-e a naptári értelemben vett 20. századot időhatárnak tekinteni, vagy pedig célszerűbb lett volna a téma részletes feldolgozását illetően a -— szakirodalomban általánosan elfogadott — „rövid 20. század" keretei között maradni, az elmaradhatatlan (akár részletes) kitekintéssel a századelő és a századvég lényegi folyamataira? Ez esetben talán térben és a tárgyat illetően is konzisztensebb lehetett volna a vizsgált problematika: a irianoni Magyarország nemzetiségi politikájának áttekintését nyújtotta volna a kötet, az 1989-ig többé-kevésbé általánosan, de mindenképp hivatalosan elfogadott nemzetiség-felfogás alapján. Azzal, hogy a történet formálisan a csak az éppen aktuális népszámlálás révén említésre méltó 1900. vagy ahogy az első fejezetcím sugallja az 1901. évtől indul, (nem 1867/1868-tól, 1907-től vagy valamely más a téma — és nem a naptár — szempontjából releváns dátumtól), a kezdet kissé „lebegővé" vált, s a vizsgált folyamatoknak a századfordulótól rendkívül korrekt bemutatása ellenére is hiányérzete támadhat az olvasónak: a történeti Magyarország nemzetiségi viszonyainak — a dualizmus-kori utalásokon túlmenő, a korszak egészét átfogó, így dinamikájában megragadható — rekapitulálása iránt. Ha viszont a „rövid 20. század" szempontjából tekintünk a kötet 1. fejezetére, úgy — e vélelmezett „visszatekintés" szempontjából — annak tartalma több mint elegendő. Ami pedig