Századok – 1998

Történeti irodalom - Réti György: Budapest-Róma Berlin árnyékában (Ism.: Borhi László) VI/1392

1392 TÖRTÉNETI IRODALOM Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomását a kormányra, amely egyfelől bizonyítani kívánta készségét és elszántságát a fasizmus maradványainak felszámolására, másfelől viszont óvakodott az egész magyarországi németség kollektív felelőssé tételétől. A hazai németek második világháború idején tanúsított magatartásának egyéni elbírálása indult meg, de végül is egy úgyszólván globális kitelepítést jelentő rendelet kiadására szorították rá 1945 decemberében. A referátum méltán fordít figyelmet a politikai pártok egymástól eltérő magatartására, az egyházak, közéleti személyiségek kitelepítést ellenző állásfoglalásai ismertetésére. Hiteles képet ad a kitelepítés menetéről és körülményeiről, akadozása majd abbamaradása okairól, a fele részben megmaradt németek jogfosztottságának 1949-1950-ben bekövetkezett megszüntetéséről, de az átéltek messzeható következményeire is utal. (Csak sajnálhatjuk, hogy ez a kitűnő referátum nem éppen a legjobb fordításban került a konferencia elé, s a kötetbe.) A szlovákiai magyarsággal szemben a háború után megnyilvánult bánásmód gyökerei tulajdonképpen az 1938 november 2-ai bécsi döntés következményeire vezetődnek vissza, amiről Ladislav Deák sajátosan szlovák szemszögű referátuma szól. Felfogása szerint a — valójában etnikai alapon — Magyarországnak ítélt határmenti területsáv „megszállt terület", amelyet „nagy pompával" (?) szálltak meg a magyar honvédcsapatok. A mindössze néhány hétre bevezetett katonai közigazgatást katonai diktatúrának nevezi. Hogy mi történt a háború után ezen a fegyverszüneti egyezmény értelmében kiüríteni rendelt, majd a párizsi békeszerződés által megerősítetten ismét Csehszlovákia részét képező területen, azzal több referátum is foglalkozik. Stefan Sutaj szól ez itteni etnikai viszonyok megváltoztatására irányuló törekvésekről, magyarok csehországi deportálásáról, illetve a „visszaszlovákosítási" akcióról, az egyezményes lakosságcseréről szlovákiai magyarok és magyarországi szlovákok között. Mindennek számottevő magyar szakirodalma is van, de a szerző ezt nem veszi figyelembe, a vonatkozó magyar munkákra nem hivatkozik. Magyar részről Szarka László referátuma foglalkozik mélyebben a magyar kisebbségek diszkriminálásának kül- és belpolitikai összefüggéseivel, az osztrák Helmut Slapnicka pedig a csehszlovákiai németek és magyarok 1945-1948 közti kezelésének , jogi alapjait" kutatva veszi sorra a Szlovák Nemzeti Tanács 1944 szeptemberi rendeleteit, az 1945. április 5-i kassai kormányprogramot, a benesi dekrétumokat, az 1945. augusztus 2-ai potsdami határozatot, a Németországra illetékes Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. november 20-i állásfoglalását, a 44 ezer magyar Csehországba deportálását, 363 ezer magyar „reszlovakizálását" eredményező rendelkezéseket, az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezményt. Referátumának zárófejtegetései a szülőföldhöz való jog sérelmének minősítik a tömeges kitelepítéseket, amelyek nemzetközi jogba ütköző etnikai tisztogatást valósítottak meg. A kötet utolsó referátuma Václav Houzvicka beszámolója azokról a kutatásokról, amelyeket a Cseh Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete a bayreuthi egyetemmel közösen végez a mai cseh-német viszonyról a cseh határterületeken. Megállapításaik szerint a szudetanémetek eltávolításának következményei gazdaságilag erősen érezhetők, a történtek értelmezése az emberek gondolkodásában ma sem problémátlan. Megoldást e régió bekapcsolódása jelenthet az európai integráció folyamatába. Tilkovszky Lóránt Réti György BUDAPEST-RÓMA BERLIN ÁRNYÉKÁBAN Magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1932-1940. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 1998. 299 o. Réti György a két világháború közötti időszak magyar diplomáciatörténetének egyik legfontosabb relációját dolgozza fel és ezzel a hazai történetírás egy régi adósságát törleszti. A szerző a magyar-olasz bilaterális viszonyt nem egyik vagy másik ország szemszögéből dolgozza fel, hanem a két ország egymás iránti politikáját magyar és olasz források tükrében, kölcsönhatásában vizsgálja. Már a mű címe is jelzi, hogy a korabeli európai erőviszonyok fényében teljesen jogosan, a magyarolasz viszonylat egy harmadik dimenzióval bővül, nevezetesen e két ország és Berlin kapcsolatával. Az így kapott Róma-Budapest-Berlin háromszög viszonya organikus egységet képez a szövegben, amennyiben a német külpolitika olyan szempontból kerül tárgyalásra, amennyiben a magyar-olasz