Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
134 MESTERHÁZY KÁROLY cióját a honfoglaló magyarság emlékeinek eredetéről, rétegeiről. Úgy tapasztalta, hogy elődei nagyobb súlyt helyeztek a motívumokra, mint atárgyakra, azok alaki és technikai jellegzetességeire. Három nagy réteget különített el. 1. Éppen kenézlői ásatásai és a minuszinszki múzeumban látottak alapján a fegyveröv vereteit és általában a honfoglalás kori vereteket készítési technikájuk (öntés) és formakincsük alapján (pl. szív alakú veretek) belső-ázsiai eredetűnek határozta meg. 2. A rozettás veretek körét. A rozettákat különböző színű, egymásra applikált textilek fémutánzatainak tartotta, bár eredetükről nem szólt. 3. A tarsolylemezek körét. Ekkor még csak a bezdédi tarsolylemez, az ún. Nagy Károly kard (bécsi szablya) és a csernyigovi ivókürtök közös vonásaira mutatott rá. De számításba vette a mustra csonttárgyakon való megjelenését is. E díszítést a perzsa eredetű palmettákkal, ill. az azokból alakított végtelen mintával azonosította, művelődési kört nem említve. Fettich ezután gyors egymásutánban megjelent, ill. megírt nagy dolgozataiban, könyveiben fejtette ki nézeteit. 1933-ban a történészek számára foglalta össze új kutatási eredményeit.28 1935-ben megjelent magyarul a honfoglaló magyarság fémművességéről írt könyvének döntő többsége (9 fejezet), amelyhez 1937-ben még 3 fejezetet, közöttük egy orosz kutató, J. Paszternák rövid közlését csatolta a krylosi leletekről.29 Közben 1935-ben önálló tanulmányt írt a honfoglaló magyarok művészetéről.3 0 így az egyes tanul mányok között alig-alig van eltérés a főbb gondolatmenetben. Legfeljebb a részletek kifejtése gazdagabb egyik, vagy másik helyen. A történészek számára írt dolgozatban a honfoglalók fémművességének eredetét közérthetőbben írja le, mint régészeti szakkönyveiben. Kiinduló pontja a (szerinte) jól kidolgozott normann fémművesség volt. Mivel a honfoglaló magyarok és a normann fémművesség között több összekötő kapcsot talált (bezdédi tarsolylemez veretei, benepusztai szíjvég, és hibásan ide vonta az összes kétélű kardot), messze túlértékelte a normann hatást, és ott is kereste, ahol nem volt. A minuszinszki hatást a tömör bronzöntés átörökítésében látta, amely szerinte a kazárok révén került át Verchne Saltowoba, és innen a magyarokhoz. E körbe tartoznának az öntött veretek (övek, ruhadíszek stb.). Ugyanakkor észrevette, hogy az öntött veretek a tarsolylemezes körhöz is kapcsolódnak (azonos motívumok és technikai részletek alapján). Ezért időnként bizonytalanság is érezhető besorolásukban. Pl. egy széles réteg készítési helyét az arab birodalom nagyobb, északi központjaiban is kereste.3 1 A tarsolylemezek körében az arab komponenst tartotta dominálónak. Ennek okát abban látta, hogy a tarsolylemezek a magyarok számára készültek (és nem a normannokéra), ami azt jelenti, hogy készítőiket is idegeneknek tartotta. Le is íija egyértelműen, hogy a magyarok közt is, akár az oroszoknál, éltek kazár vagy arab ötvösök. Ennek bizonyítékát látta a németóvári öntőmintában, amelyen egy dirhem és egy félhold alakú csüngő negatívja látható. A tarsolylemezek készülési helyének Levédiát, idejét pedig a honfoglalást közvetlenül megelőző rövid időszakot és a rá következő pár évtizedet gondolta. 28 Fettich Nándor: A levédiai magyarság a régészet megvilágításában. Sz. 67. (1933) 369-99. 29 Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége. Bp. 1935. és Die Metallkunst der landnehmenden Ungarn. Arch. Hung. 21. (1937). 30 Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság művészete. Ars Hungarica 11. (Bp. 1935). 31 Fettich Nándor: A levédiai magyarság 391. 2. jegyzet.
