Századok – 1998

Történeti irodalom - Kovács-Bertrand Anikó: Der ungarische Revisionismus nach dem Ersten Weltkrieg (Ism.: Tilkovszky Loránt) VI/1380

1380 TÖRTÉNETI IRODALOM I mokratizálási törekvése és szociális elkötelezettsége ellenére a történeti Magyarország integritásán alapult. A térség átszervezése más koncepcióban is felmerült, s ez az osztrák-német viszonyt elsőrendűen érintette (Mitteleuropa-terv). Mindezekkel kapcsolatban teljes terjedelemben közli a kötet Tisza Istvánnak 1917. szeptember 18-i, Czerninhez intézett levelét (192-194). Ez azért is érdekes, mert teljes iratokat, hosszú idézeteket egyébként nem alkalmaz a szerző. Ebben a bőséges adatokkal előtárt keretben jelenik meg Károly több, 1918-ban meghirdetett reformja, amely Ferenc Józsefnek a Monarchia egysége szempontjából legfontosabbnak tartott intézményét, a hadsereget is érintette, s amely végül Ausztria szövetségi állammá történő átszervezését is magában foglalta. Broucek előadása nem hagy kétséget afelől, hogy Károly reformterveinek — amennyiben azoknak 1918-ban még bármi realitásuk volt, akár a választójogot, szociálpolitikai törvényeket, akár a birodalom átszervezését illetően — elsősorban a magyar politikai elit volt a kerékkötője. A körülmények alakulása következtében mégis utóbb nem volt más választása Károlynak, mint hogy Magyarországra próbáljon meg visszatérni. A dualizmus időszakával foglalkozó kutatók különösen nagy haszonnal forgathatják Broucek könyvét s természetesen mások is. Forrásanyaga éppen úgy, mint szempontjai, megközelítési módjai gazdagok, gondolatébresztőek. Tartózkodik mindenféle érzelemnyilvánítástól, a kötetből kirajzolódó Károly-kép azonban főleg a kedvező vonásokat állítja előtérbe, amelyeket a szerző elsősorban mély vallásosságában, reformtörekvéseiben láttat. L. Nagy Zsuzsa Anikó Kovács-Bertrand DER UNGARISCHE REVISIONISMUS NACH DEM ERSTEN WELTKRIEG Der publizistische Kampf gegen den Friedensvertrag von Trianon (1918-1931) R. Oldenbourg Verlag München, 1997. 318 o. A MAGYAR REVIZIONIZMUS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN A publicisztikai harc a trianoni békeszerződés ellen (1918-1931) A mainzi Johannes Gutenberg Egyetemen megvédett disszertációt a müncheni Südost-Institut részéről Edgar Hösch és Kari Nehring adta ki a Südosteuropäische Arbeiten 99. köteteként. Értékes munka; szerzője elsőnek vette a fáradságot, hogy — ha nem is hiánytalanul, de igen nagy bőségben — végigolvassa a revíziós kiadványokat, silány kis brosúráktól nagyobb igényű munkákig, nemkülönben a korabeli sajtóban megjelent sok-sok idevágó cikket, hogy azután Budapesten folytatott levéltári kutatásai alapján megismertessen azon hivatalos és társadalmi szervek működésével is, amelyek a revíziós propagandát irányították, illetve folytatták. Igaz ugyan, hogy revíziós törekvésekről szoroséin vett értelemben csak azóta lehet beszélni, hogy a Nemzetek Szövetsége alapokmányának 19. §-a a békét súlyosan veszélyeztető feszültségek előállása esetére, jogalapot adott a békeszerződések revideálásához és békés korrigálásához, addig azonban a területi épség védelméről, illetve az elszakítás sorsára jutó megszállt területek erőszakos visszaszerzésére irányuló irredenta törekvésekről volt szó, de a köztük lévő lényeges összefüggés nyilvánvaló, s együtt tárgyalásuk kézenfekvő. Az is csak helyeselhető, hogy mindezek előzményeként áttekinti a 19. századra viszszanyúlóan is a magyarországi nemzeti kérdés legfőbb aspektusait. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején kifejtett propaganda-tevékenységgel (amelyben a nemzetiségi területi autonómiák is fontos szerepet kaptak), viszonylag alaposan foglalkozik, a tanácsköztársaság alattival azonban egyáltalán nem, arra utalva, hogy ez utóbbi szakított a területi integritás védelmének politikájával, s a világforradalom remélt előrehaladtával szintén szocialista útra lépő szomszédos országok föderatív együttesében vélte a nemzeti, nemzetiségi problémák megoldhatóságát. A forradalmak bukása után előtérbe került — részben már a forradalmak idején és ellenében megalakult — ún. hazafias egyesületek területvédő indíttatású propagandájában érdemes lett volna vizsgálni, mennyiben mutatkozott ezekben készség az 1918 előtti politika kritikus szemléletére és megváltoztatására, vagy pedig régi rossz beidegződöttségek hatottak tovább bennük. A kormánynak a békekonferencia elé terjesztett tervezetei mindenesetre azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy messzemenő engedményekre hajlandó a területi épség fenntartása érdekében: a nemzetiségek e-