Századok – 1998

Történeti irodalom - Broucek Peter: Karl I. (IV.) Der politische Weg des letzten Herrschers der Donaumonarchie (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) VI/1378

1378 TÖRTÉNETI IRODALOM Peter Broucek KARL I. (IV.) Der politische Weg des letzten Herrschers der Donaumonarchie Böhlau Verlag. Wien - Köln - Weimar. ? (1997.) 270 o. I. (IV.) KÁROLY A dunai monarchia utolsó uralkodójának politikai pályája Magyar szerző tolla alól még nem került ki monográfia a dualista rendszer utolsó uralkodójáról, bár visszaemlékezések élete utolsó szakaszáról megjelentek. A köztörténeti összefoglalókban Károly csaknem epizodistaként jelenik meg, nem ritkán élcelődések kísérik szereplését - gondoljunk a koronázás leírására. Tevékenységének leginkább két eleme kap hangsúlyt: a különbéke keresése, valamint reformigényének szerepe Tisza István lemondásában. A hazai szerzők Károlyt magyar történeti szempontból közelítik meg, s az általános történeti feldolgozásokban nem jut hely személyiségének, törekvéseinek taglalására. Aktív uralkodói működésével szemben, amelyet olyan jelzők kísérnek, mint megkésett, sikertelen és hasonlók, valójában csak visszatérési kísérleteiről mondható, hogy többé-kevésbé részletes tárgyalást kapnak. Most azonban előttünk van egy olyan szakmunka, amely kellő terjedelemben és kiemelkedően értékes források alapján ismerteti Károly politikai útját, s bár nem teljeskörű életrajzot ad, mégis sokat mond az uralkodó személyiségéről, az őt körülvevő politikusokról, tanácsadókról. A szerző, az osztrák Broucek, nemzetközileg is ismert szakember, számos igen jelentős forráskiadvány és feldolgozás áll már mögötte. Kiváló levéltári szakemberként és szerencsés kutatóként, nemcsak az általában használt levéltárak anyagát építette be munkájába. Ennél jelentősebb, s írásának értékét növelő eredménye, hogy hozzáfért magánlevéltárak eddig fel nem tárt irataihoz is. Ezek között nemesak a korszak ismert, a közélet előterében álló politikusainak hagyatéka szerepel, hanem e tekintetben eddig kevéssé vagy egyáltalán számba sem vett személyeké. (248. o.) Ezért, bár különböző módon magyarázható, csak sajnálni lehet, hogy az érdekes és tanulságos szöveget nem kísérik jegyzetek. Érvényes ez a felhasznált irodalomra is, amelynek jegyzékébe ugyan csak az 1970 óta megjelent és szinte csak a német nyelven megjelent munkákat vette fel, ez azonban így is tiszteletet parancsoló. A felhasznált irodalomban magyar szerző müve csak elvétve és csak akkor szerepel, ha azt német nyelven is kiadták. Emeli a kötet értékét a képanyag: a szöveg közben elhelyezett portrék így ismerőssé teszik a szereplőket, Károlyt és családját pedig négy oldalon közölt színes kép mutatja be. Broucek kötete már címében is kifejezi, hogy Károly uralkodói tevékenységét a Monarchia egésze, azon belül is elsősorban Ausztria, az örökös tartományok szempontjából vizsgálja, noha természetesen — e keretben — nem mellőzi a magyarországi vonatkozásokat. A munka szerkezete és terjedelmi arányai világosan mutatják, Károly személyiségében és tevékenységében mit tart a legfontosabbnak Broucek. Igen röviden foglalja össze családi viszonyait és életútját trónralépéséig, neveltetése kapcsán azokat az egyházi személyeket emeli ki, akik nézeteinek alakítására nagy befolyással voltak. Sokoldalú tanulmányai közé tartozott az „országbeli" és az idegen nyelvek elsajátítása, a német mellett a magyar, a cseh, az angol, a francia. Az a fiatal férfi, aki 1916-ban trónralépett, mélyen vallásos volt, átitatva a kereszténység tanaival, ehhez kapcsolódóan vagy/és ebből fakadóan kötelesség- és felelősségérzettel, jobbítási szándékkal. Még ez első fejezetnél is kurtábbra fogottan szól a szerző Károly két magyarországi visszatérési kísérletéről, azokról az 1921. évi eseményekről, amelyek a hazai történetírásban viszonylag jelentős helyet foglalnak el, de nem Károly, hanem a magyar bel- és külpolitika alakulásának szempontjából. Ez a fejezet — rövidsége ellenére — fontos mozzanatokat világít meg, mindenekelőtt azt, hogy miért Budapestre, Magyarországra s miért nem Bécsbe, Ausztriába látta lehetségesnek visszatérését az ex-uralkodó? Broucek összeveti az ausztriai és a magyarországi politikai fejleményeket, a nagyhatalmak magatartását vázolva Franciaország, Briand sajátos szerepét emeli ki. Ez utóbbi szempont nem hiányzik a hazai diplomáciatörténeti feldolgozásokból, általában azonban nem szerepel feldolgozásainkban a Broucek által feltett kérdés: miért Budapest? Mivel Broucek nem életrajzot ír, hanem Károly politikai útját mutatja be, mondanivalóját három nagy probléma köré építi. Ezek, e három fejezet adja a kötet gerincét, lényegi mondanivalóját, s ez fejezi ki, mit tart Broucek — feltehetőleg nemcsak ő — Károly legértékesebb tulajdonságainak, tevékenysége legfontosabb részének. Nem hagy kétséget e felől az első, érdemi kérdéseket tárgyaló fejezet címe: „Károly császár és király mint keresztény és szociális uralkodó". Alapjában véve e keresztényi és szociális érzékenységű meghatározottságból vezeti le Broucek Károly 1916-ot követő