Századok – 1998

Történeti irodalom - Litván György: Októberek üzenete (Ism.: Hajdu Tibor) VI/1375

TÖRTÉNETI IRODALOM 1377 megvitatták egymással, hosszú, kegyetlenül őszinte levelekben vagy akár anélkül, szinte szellemidézésként szembesülve a másik jól ismert nézeteivel. "A dél-franciaországi Vence-ban haldokló Károlyi — írja Litván — elhomályosuló szemével és öntudatával az Amerikában élő, hosszú évek óta nem látott Jászit hitte maga mellett, agóniájában hozzá beszélt, vele vitatkozott, neki magyarázkodott. Jászi pedig, aki barátságukat évekkel azelőtt erőszakosan megszakította, hátralevő, utolsó évében halott barátja politikai portréjának megrajzolását tekintette végső, egyetlen feladatának." (212) A tanulmány sok levélidézet segítségével mutatja be, milyen nagy segítséget adott a tudományosabb és egyben gyakorlatiasabb képzettségű Jászi barátjának a forradalmak éveiben és az emigráció kezdetén, mikor még azt hitték, fordíthatnak a magyar történelem útján. Eltávolodásuknak, Jászi Amerikába távozásának egyik oka éppen az volt, hogy együttműködésük a napi politika számára elvesztette jelentőségét. Lényege azonban a kommunista pártok, a velük való együttműködés megengedhetőségéről vallott ellentétes véleményük. Litván összefoglalása szerint: 'Jászi s vele az egész demokratikus és szocialista emigráció jónak látta, ha a Horthy-rendszer elleni hatékonyabb fellépés, a nemzetközi és hazai meghallgattatás érdekében minden alkalommal élesen elhatárolja magát a kommün «kompromittáló» emlékétől." (224). 1924-ben egyik vitalevelében Jászi így fogalmazott: „ami minket elválaszt, az nem a szocializmus, hanem a marxizmus. Ne feledd: a marxizmus a szocializmusnak csak egyik formája. Én épp úgy szocialista vagyok, mint Te, de a marxizmust egy véres deadlocknak tartom, mely tönkreteszi a munkásmozgalmat." (240) Károlyi viszont már 1920-ban leszögezte: "Elméletileg igazad van, Kun Béla nemcsak a terror, de ügyetlen ostoba politikája miatt is bőven megérdemli az erős bírálatot. De részemről a leghatározottabban kerülni akarom még csak a látszatát is annak, mintha mosakodni akarnék...Ha az ember a vörösöket és a fehéreket egyformán bírálja, két szék közé esik." (225) Egy másik nagy tanulmány: "Irányzatok és viták a bécsi magyar emigrációban" — melyben a recenzens ugyancsak megíratlan könyv magvát látja — Jászi és Károlyi közös vitáit mutatja be az emigráció többi, náluk óvatosabban politizáló csoportjával, kitérve az emlékiratokban folytatódó polémiára. E viták fő témái a helyes nemzeti vagy hazafias politika határai, az emigráció egysége, a viszony a kommunistákhoz (amiben többnyire Károlyi és Jászi sem volt azonos nézeten), és a szociáldemokratákhoz, akiket viszont többnyire ugyanazért bíráltak: habozó taktikázásukért és politikai gyakorlatukkal mind kevésbé összeegyeztethető ragaszkodásukért a dogmatikus marxizmushoz, annak Kautsky-féle megfogalmazásában. Külön tanulmányt érdemelne Jászi legeredményesebb kísérlete az emigráció összefogására: a Bécsi Magyar Újság. A kötet három rokontárgyú, már a rendszerváltás éveiben elhangzott előadást közöl, "Az 1918-1919-es demokrácia két tűz között" című a két forradalom viszonyát elemzi, elutasítva azt a vádat, hogy a Károlyi-rezsim "a Tanácsköztársaság előszobája" volt, de nem ad meggyőző megfejtést a talányra, hogy miért bábáskodott olyan kétségbeesett elszántsággal a Kommün igazi előszobájában március 21-én a "megdöntött" kormányzat majd minden vezéralakja Jászitól Kunfiig, Hock Jánostól Böhm Vilmosig. Talán a lélektan eszköztárához kellett volna nyúlnia, mint sikeresen teszi a "sztálinizmus lélektana" alcímű és a "kollektív elfojtás - totális rendszerek" címűben, melyek már a közelmúlttal foglalkoznak, mindenesetre Jászi szellemében. Az ugyancsak a rendszerváltás éveiben íródott három további tanulmány (Az 1956-os magyar forradalom eszméi és irányzatai, Mérei Ferenc a politikában, Jászi Oszkár és Bibó István) egy tekintetben tartozik az előbb ismertetettekhez: hogy a kontinuitást keresik a második reformnemzedék, az őszirózsás forradalom, illetve 1956 és napjaink demokráciájával. Különösen a Jászi és Bibó, melyben nemcsak két hőse megismerkedését és kapcsolatát ismerteti, Jászi 1950-es kísérletét Bibó kimentésére Nyugatra, de nézeteik hasonló és eltérő elemeit is összeveti, megállapítva, hogy a közös elemek a döntőek. Ez az esszé akár utószónak tekinthető, nemhiába zárja a kötetet, kimondva, hogy Jászi ebben az irányban kereste eszméi folytatását egy megfordult világban. Lesz-e közös folytatása Jáczinak, Szabó Ervinnek, Szende Pálnak, Piklernek, Leopoldnak, Apáthynak, Somlónak, Méreinek és Bibónak? Lesz-e folytatása Litván tanulmánykötetének? Hajdú Tibor