Századok – 1998

Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323

FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1331 S bár az oroszországi akciótól így távol került, működési zónája mégis fontos háttérként szolgált, mindenekelőtt a szárazföldi összeköttetés biztosítása szempontjából. Az akciózónák ugyanis azt jelezték, hogy Párizs francia katonai ellenőrzést igyekszik kiépíteni Bécstől egészen Harkovig.30

Ez egyúttal azt a lehetőséget kínálta, hogy Franciaország közvetlen vasúti összeköttetést teremthet Dél-Oroszországgal a német területek kikerülésével. A külügyminisztérium jegyzékében két vasútvonal terve szerepelt.3

1

Az egyik a Párizs - Lyon - Milánó - Trieszt - Zágráb - Pétervárad - Kraiova - Bukarest - Odessza vonal volt. Pétervárad a jegyzék szerint a csomópont szerepét töltötte volna be, mivel innen egyrészt Belgrád - Nis - Szófia - Konstantinápoly, másrészt Belgrád - Nis - Szaloniki - Athén irányába is közlekedhettek volna vonatok. A másik pedig a Párizs - Zürich - Arlberg - Bécs - Prága - Krakkó - Lemberg -Kijev vonal volt. Itt a csomópont szerepét Bécs töltötte volna be, mert innen Budapesten és Jasin át lehetett volna Odesszát elérni. E vonalakon Kiev és Odessza 3-5 napi távolságra került volna Párizstól. A dokumentum szerint e járatok a francia győzelem szimbólumai lehetnek, mivel a háború alatt, Bulgária belépése után német járat működött Hamburg és Konstantinápoly között. A franciák egyébként a vasúti közlekedést valóban beindították 1919 február végén, s hetenként három vonat közlekedett, de végállomásként a Fekete-tenger parti román városok szerepeltek, s az utazás hat napot vett igénybe.32 A november 21-i direktíva a déloroszországi feladatokat is meghatározta, amely szerint birtokba kell venni a Fekete-tenger és az Azovi-tenger kikötőit: Odesszát, Nyikolajevet, Szevasztopolt, Taganrogot és biztosítani kell a szövetséges érdekek védelmét. Ezen kívül Gyenyikinnek fegyvereket, lőszert, kiképző és vezérkari tiszteket kell küldeni. A délorosz akció végrehajtására Clemenceau 3 francia és 3 görög hadosztályt jelölt meg, a román erők felhasználásáról pedig csak esetlegesen van szó. Az angol és az olasz csapatokat csak kormányaik beleegyezése után lehet felhasználni. A december 18-i Clemenceau jegyzék ismét a délorosz intervencióval foglalkozott,3

3

s itt már pontosan megemlíti, hogy mely francia hadosztályokat fogják bevetni az intervencióban: a 156-os, a 30-as és a 16-os számú divíziókat jelölte meg. A dokumentum foglalkozik az említett francia erők kiegészítésének kérdésével is, s erre helyi, mármint orosz és francia önkénteseket javasol. A dokumentum tehát annak is bizonyítéka, hogy a francia vezetés tisztában volt az intervencióra szánt szárazföldi erők elégtelenségével. Ami pedig a tengeri erőket illeti, első látásra nagyon impozánsak a számok. Amet admirális parancsnoksága alá ugyanis a 6 páncélosból, 3 cirkálóból, 2 ágyúnaszádból és 7 torpedónaszádból álló 2. hajóraj tartozott. Az admirális rendelkezett még a dunai flottillával és a keleti bázisok tengeri hadosztályával.34

Ez az erő jelentősnek tűnt, de akcióképességét számos tényező korlátozta. Mindenekelőtt az, hogy a Fekete-tengeren sok volt a hajózást veszélyeztető akna. Korlátozta a hajók felhasználását az, hogy a francia flotta nagy hajókkal rendelkezett, amelyek merülésük miatt nem tudtak bemenni az Azovi-tengerre, s Odessza kikötőjénél csak a Jules 30

Ormos: 416. 31 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 542. Chemins de fer, 8 novembre 1918. 32 Masson: 99. 33 Masson : Annexe V 34

Masson: 55.