Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1329 erők irányításában határozta meg, valamint abban, hogy megszervezi az orosz erőket a szövetségesek támogatásával, de a döntő szerep a franciáké marad, mivel nekik vannak régi szövetségi kapcsolatai az oroszokkal. Befejezésül arra kéri a külügyminisztert, tegye meg a szükséges lépéseket a brit, az amerikai és a japán kormánynál, hogy a fenti program alapján végleges egyezmény születhessen a közös akcióhoz. A szeptember 25-i Clemenceau levéllel az intervenciós politika kormányprogrammá emelkedett. Párizs azonban hatalmas térségben hatalmas feladatra vállalkozott négy év kimerítő háborús erőfeszítésével a háta mögött. A beavatkozásra szánt erők nagyságát még nem határozta meg, csak azt érzékeltette, hogy öszszövetségi erőfeszítésre van szükség, s azt, hogy Franciaország vezető szerepet akar biztosítani magának ebben a vállalkozásban. Az intervenciós terv finomítása ezután következett. A második Clemenceau levél 1918. október 23-i keltezésű,2 6 s ebben a beavatkozás konkrétabb formában jelent meg. Bár a francia miniszterelnök ezt a levelet is a keleti front létrehozásának javaslatával kezdte, az elmúlt egy hónap változásai alapján azonban módosította az oroszországi akciótervet. Milyen változásokról volt szó? Mindenekelőtt a szeptember 29-én aláírt bolgár kapitulációról, melyet Clemenceau szerint hamarosan a török is követni fog. Ez a változás azért fontos, mert új lehetőségeket nyitott az intervenció számára Románián és a Fekete-tengeren keresztül Dél-Oroszország és a Kaukázus irányába. Az október 23-i dokumentum újdonsága az, hogy a szerző nagyobb teret szentel az orosz belső helyzet elemzésének, s felhívja a figyelmet a bolsevizmus erősödésére. „Olyan erővé vált - írja -, amellyel számolni kell, s Vörös Hadseregével, melynek létszámát 1 millióra akarja növelni, azzal fenyeget, hogy először a régi Oroszország területére, majd Európa többi részére terjeszti ki a szovjet rezsimet." E veszély nagyságát az a körülmény, hogy a háború befejezésével minden ország súlyos gazdasági, társadalmi krízissel kell hogy szembenézzen, még tovább növeli. Ezért a bolsevizmus bukását, eltűnését kell kiprovokálni, hogy Oroszország megszabaduljon az anarchiától, helyreállítható legyen az ország egysége, s egy olyan kormány kerüljön hatalomra, amelyik a béke utáni Európában helyet foglalhat. Clemenceau szerint az európai egység csak ilyen áron állítható helyre. E szovjetellenes politikát azonban Clemenceau úgy akarja megvalósítani, hogy Nagy-Oroszországgal ne kelljen háborút viselni. Ennek érdekében a bolsevizmus gazdasági bekerítésére van szükség. A gazdasági blokád érdekében a bolsevikokat el kell vágni északon a tengerhez való kijutástól, azaz a jeges-tengeri antant bázisok és Finnország irányából folytatni kell az eddig megkezdett munkát. A keleti részeken a csehek feladata meggátolni a bolsevikokat abban, hogy hozzájussanak a szibériai erőforrásokhoz. Dél-keleten a mezopotámiai brit erőktől és az örmény kontingensektől várható, hogy a bolsevikokat elvágják a Kaszpi-tenger vidékétől, a Kaukázustól és Kis-Azsiától. Ahhoz azonban, hogy délről és délnyugatról is zárjon a blokád, katonai akcióra van szükség. Ennek érdekében el kell foglalni a Krim-félszigetet és Ukrajnát, s így megakadályozható, hogy az ukrajnai és krimi búzaföldek, valamint a Donyec-medence erőforrásai bolsevik kézre kerüljenek. Ezen területek birtoklása ugyanakkor Clemenceau szerint záloga azon frank milliárdoknak is (a miniszterelnök 26 milliárdról ír), melyeket Francia-26 SHAT 4 N 47 C/53. D/l/l. No 13.530 BS/3.
