Századok – 1998
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Budapesti szlovák és cseh egyesületek történetéhez. VI/1305
1316 TILKOVSZKY LÓRÁNT életében, s amellyel — mint utaltunk rá — Magyarország szlovákságának 1918-1938 között is voltak azért bizonyos kapcsolatai. A budapesti szlovák anyanyelvűek száma az 1941. évi népszámláláskor — kerek számban — már csak 3 500 fő (0,3%); a nemzetiségük szubjektív megvallását igénylő, ekkor beiktatott további kérdőpontra adott válaszaik szerint viszont csak 1 900 fő (0,0%). A Budapesti Katolikus Szlovák Munkáskör a második világháború éveiben a magyarországi szlovák kultúreseményeknek a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztálya által félévenként összeállított, és alibi céljából készült jegyzékei tanúsága szerint csak mérsékelt intenzitással működött; különben is a főváros elenyésző szlovák lakossága felől érthetően az ország szlováklakta területeire irányult a figyelem.5 7 A józsefvárosi római katolikus egyházközség 1945-1946. évi jegyzőkönyveiben azután már csak arról találunk bejegyzést, hogy miként lehetne hasznosítani a Mária Terézia téri kultúrházban a Budapesti Katolikus Szlovák Munkáskör megüresedett helyiségét.5 8 II. Az 1920. évi népszámlálás alkalmával 2 865 budapesti lakos vallotta anyanyelvének a csehet, 1930-ban 1 238-an. Egyesületeik még a dualizmus idején alakultak. Legrégebbi közülük az 1868-ban alakult Budapesti Cseh Munkásegylet (Cesky Delnicky Spolek) volt, szociális önsegélyező jelleggel, de valaha élénk kultúrtevékenység is folyt benne, közművelődési és szakirányú előadásokkal. A budapesti nagy építkezések kora lezárultával, a munkaalkalmak csökkenésével a cseh munkások egyre nagyobb számban hagyták el Magyarország fővárosát, s a csehszlovák állam megalakulása után különösen sokan tértek haza szülőföldjükre. Akik Budapesten meggyökeresedtek, magyarosodásnak is indultak, s a Cseh Munkásegyletet elhagyva, a magyarországi szocialista munkásmozgalomhoz csatlakoztak. A Cseh Munkásegyletet az ellenőrző hatóságok hovatovább teljesen jelentéktelennek minősítették; 1933 végén már mindössze csak 26 tagja volt, s 1935-ben — bár névleg nem,59 de valójában — teljesen meg is szűnt.6 0 A Budapesten élő cseh kézműiparosok az 1872-ben alakult Cseh Társaskörbe (Ceská Beseda) tömörültek. Elnöke 1918-ban Pilát Pál hangszerkereskedő volt, 1925-ben Prokoupek József kesztyűszabász, alelnöke Szedlacsek Ferenc szövőmester. A Társaskör tagjai — legalábbis így nyilatkozott még 1918-ban egyik vezetőjük — tudatában voltak annak, hogy néhány év múlva teljesen magába szívja őket a magyarság, s csupán nevük fog emlékeztetni cseh eredetükre. Anyanyelvi iskolai oktatás teljes híjával lévén, „mi pesti csehek asszimilálódunk. Az egyesületünket csak azért tartjuk fenn, hogy akik tudunk még, szólhassunk az anyanyelvünkön".61 Egy Hosszú utcai 57 A magyarországi szlovák kultúresemények jegyzéke. (OL, K28. MENŐ, В 21370/1941; E 15661/1942) 58 Az egyházközség képviselőtestülete 1945. november 23-i és 1946. szeptember 27-i ülésének jegyzőkönyve. 59 Névleg továbbra is szerepelt az 1930-as években Budapesti Csehszlovák Egyesületek összefoglaló elnevezés alatt kiadott meghívókon. 60 Budapesti Cseh Munkásegylet (OL, K28. MENŐ, 30. es. L. 15277/1934); Kozma Miklós belügyminiszter keltezetlen feljegyzése (OL, K429. Kozma Miklós iratai. Adatgyűjtemény 1935. III. kötet, 139. fólió). 61 Jobbágy Jenő: A pesti csehek. (Pesti Napló, 1918. október 8. 9-10. 1.)
