Századok – 1998
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Budapesti szlovák és cseh egyesületek történetéhez. VI/1305
1314 TILKOVSZKY LÓRÁNT tetésben részesült; az ezüst érdemkeresztet Pechány kormánybiztos adta át neki, szlovák majd magyar nyelvű beszéd kíséretében.4 6 Fontos feladat hárult a Budapesti Katolikus Tót Munkáskörre 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával, amikor mintegy 5 ezer szlovák katolikus érkezett a Felvidékről, s ezek elszállásolásáról kellett gondoskodni; a Józsefvárosban 6 iskolát is igénybe kellett venni erre a célra. A Kör 12 tagja nem is foglalkozott mással ezekben a májusi napokban, mint ennek szervezésével, bonyolításával, a vendégek csoportjainak kalauzolásával47 A Körben külön műsort adtak a vendégek részére. Az első un. csehszlovák válság idején volt ez, amikor a magyar revíziós politika számára különösen fontos volt, hogy a felvidéki szlovák vendégek „meggyőződhettek ez alkalommal arról, hogy az itteni tótság teljes kultúrszabadságot élvez, és szabadon kultiválja anyanyelvét"; hogy „a magyar nemzet és a közhatóságok valóban szívükön viselik és előmozdítani igyekeznek művelődésüket". A felvidéki szlovák vendégek nevében a jelenlévő kassai püspök azzal adta át a vendéglátóknak az általuk gyűjtött 500 pengőt, hogy legyen ez hozzájárulás egy megindítandó katolikus szellemű szlovák laphoz, amelyre ők is szívesen fizetnének elő.4 8 1938 őszén, miután a müncheni egyezmény értelmében Csehszlovákiának le kellett mondania a Szudeta-fóldről, és a prágai kormány, hogy megvédje a Felvidéket és Kárpátalját az ezen területek visszaszerzésére irányuló magyar törekvésektől, sietve megadta Slovensko és Rusinsko számára az 1918-ban megígért, de mindeddig megtagadott autonómiát, a magyar revíziós politika többek közt a budapesti szlovákokat is tüntető gyűlésre mozgósította annak érdekében, hogy a felvidéki szlovákságot a Magyarországhoz való csatlakozás követelésére indítsa.4 9 A Magyarországi Drótosok és Ablakosok helyiségében rendezett októberi gyűlésen a Budapesti Katolikus Tót Munkáskör képviseletében Kóczián András ügyvezető alelnök, a Kör női csoportja részéről Boglár Ferencné mondott beszédet, rámutatva, hogy Szent István kettős keresztje, amely ezer éve összekötötte a szlovákokat a magyarokkal, ma is becses jelvénye az erőszakkal elszakított szlovákoknak; nem kell nekik a csehektől adott autonómia, térjenek vissza tehát a mi felvidéki szlovák testvéreink a mi régi magyar hazánkhoz, mert nagyobb darab kenyeret csak innen kaphatnak, és csak itt remélhetnek szebb jövőt. Pechány kormánybiztosnak a gyűlésről beszámolójelentése szerint a résztvevők hosszasan éltették Horthy kormányzó úr őfőméltóságát, majd a tót és a magyar himnuszt énekelték.5 0 Az 1938. november 2-i bécsi döntőbírósági ítélet félsiker volt a magyar revíziós politika számára. A Felvidék szlovák lakosságának csak kis részét kebelezhette be, 46 Pechány jelentése, Bp. 1937. november 5. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 16665/1937) -A kormánybiztos, mint e jelentésében megemlíti, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanács (Slovenská Národná Rada) egy megfigyelőjét vélte felfedezni a jelenlévők között, de az hamarosan „nyomtalanul eltűnt". 47 Kóczián András elnök és Malecz Béla alelnök beadványa, Bp. 1938. május 14. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 19026/1939) 48 Kóczián és Malecz jelentése, Bp. 1938. május 31. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 16620/1938). - A lapindítást a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztálya nem találta kifizetődőnek. 49 A békéscsabai szlovákokkal rendeztetett hasonló tüntető gyűlésről Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938-1941. Bp. 1967. 32. 1. 50 Pechány jelentése, Bp. 1938. november 4.
