Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
1300 MISKOLCZY AMBRUS című vers egyik sorát aláhúzta: „és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard", megjegyezte: „Van neki is mithosza, mint Adynak".8 5 Stíluskultuszában van valami felszabadító lendület. Amikor Farkas Gyula egyik könyvében a zsidóemancipáció reformkori retorikájáról olvasott, meg is jegyezte: „Az Istennek nem gyónás-halasztással szolgálunk, hanem az emberiség fölszabadításával!"8 6 Mindez így hitelesíti Thomas Mann észrevételét: „Minden szellemi magatartás egyben politikai is."87 5. A Mi a magyar? mérlege az ezredfordulón A Mi a magyar? a magyar reformkonzervativizmus hattyúdala. Van benne valami mélyen lehangoló, ami a kérdés és a válaszkényszer monotóniájából fakad. És még az egészet áthatja az egzisztenciális szorongás és a rossz közérzet. Könyvnek rossz, de kordokumentumnak nagyszerű. Fel lehet róni neki a korszerűségért való lelkesedés hiányát? De a korszerűség éppen az emberi tömegpusztítás és önmegsemmisítés szolgálatában állt. Nincs igazán pozitív utópia benne, de ez is csak józanságra vall. Az pedig még inkább, hogy a fajról szólván inkább a 19. századi diskurzushoz kapcsolódik, amelyben a faj primitív és belterjes törzs, miközben a modern és korszerű rasszizmussal a szemantikai cinkosságot gondosan kerülték. A szorongó hangulatban megfakulhatott azonban a szerzők keresztény azonosságtudata. Szekfű Gyula, mint láttuk, háttérbe szorította katolikus szemléletének egyoldalúságait, de egyben a keresztény hagyomány valóságát is: „Első sorban a keresztény szellem és a vele kapcsolatos természetjogi ideák követelhették volna a nemzeti társadalomnak jobbágyfelszabadító átalakítását - történetünk egyik sajátossága, melynek kapcsolata nemzeti jellemünk új, beteges formáival még kimutatandó lenne, az a körülmény, hogy sem a katolikus, sem a protestáns vallás nem gyakorolta nálunk azt a humanitárius társadalmi hatást, melyet az előbbi például a 19. század Németországában, a másik korábbi időkben angol és más földön közismerten gyakorolt. Ez a megjegyzésünk, sajnos, a mi napig jellemzi a magyar helyzetet; kivétel alig van Széchenyin kívül, akinek humanitárius gondolkodása kétségtelenül keresztény hitével kapcsolatos. A vallási idea gyöngesége miatt a nemzetjavítás és társadalom-egységesítés egyetlen motorjaként a felvilágosodás s ennek utóda, a liberális-demokratikus szellem hatott, mindkettő azon természetjogi tartalomnál fogva, mely kereszténységhez hasonlóan, bár lényegesen kisebb és zavarosabb formában, bennük is megvolt. A magyar reformerek azonban két évtized nyilvános, tárgyi diszkussziós munkájával vetették össze a külföldi ideákat a hazai élet szükségleteivel - e téren Eötvös, Sz alay és társaik munkája, Széchenyié után, minden magyar reformra példaadó lehet, hogy miként lehet a magyar jellemet, szellemi átvétel esetében is, idegen veszélyektől megóvni."88 Különös, hogy Babits Mihály keresztény univerzaüsmusa is a nemzeti önmeghatározás igényében is némileg halványabb lett. Talán azért is, mert jobban elszakadt a 19. századtól. Márpedig ezt nem ítélte meg olyan negatívan, mint Szekfű, aki a 85 Radnóti Miklós: Tajtékos ég. Bp. 1946. (MTA Könyvtára) 99. 80 Farkas Gyula: A «Fiatal Magyarország» kora. Bp. 1932. 141. (MTAK 474535) 87 Idézi: Joachim С. Fest: The Face of the Third Reich. London 1970. 249. 88 Mi a magyar? 551-552.
