Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1289 Szegeden barátja Szerb Antal habilitálását. Ugyanakkor azok közé a „normális" értelmiségiek közé tartozott, akik nemcsak olvasták, hanem meg is értették Hitler és Rosenberg üzeneteit. Amikor Eckhardt Francia szellemét olvasta, meg is jegyezte a lapszélen: „Ez a könyv a hitlerizmus gyűlöletén keresztül tér meg a francia-univerzális eszményhez."63 (A továbbiakban is Zolnai Béla lapszéli megjegyzéseit kövér betűkkel szedjük, lapszéli oldalhúzásait és aláhúzásait pedig aláhúzva.) Pedig csak arról olvasott, hogy: „Ady esete hasonló a Szinyei-Mersééhez. O, aki nagy művészi válsága idején még alig tud franciául, egy-két francia vers hatása alatt talál önmagára; a francia művészet merészsége, számára teljesen újszerű művészi látása szabadítja fel az irodalmi hagyomány béklyóitól. De nemcsak művészi élmény nála a francia szellemmel való érintkezés. A XX. század elején a francia szellemmel való érintkezés mind jobban mélyülő élménnyé válik a magyar írók számára. A „Nyugat" programja elsősorban kritikát jelent a múlttal és jelennel szemben, mert az írók és művészek [— ez már aláhúzás: —] szebb, teljesebb, igazságosabb életet véltek felfedezni a német tömbön túl. Szépségszomjúságukat már nem elégítették ki a dekadens századvégi irodalom sablonjai és az elmaradt, kiélt formulákhoz kötött magyar társadalmi élet, mely éppen a gyökeres magyarságot hagyta szellemi ínségben sínylődni." Aztán Zolnai felkiáltójelet tett e bekezdés zárómondata mellé: „Kiáltó kontrasztként meredezett előttük a francia világ, mely minden embert megbecsül, mindenkinek szabad életet, minden alkotni vágyó tehetségnek érvényesülést biztosít." Aztán a könyv végén így összegezte véleményét: „Érdemes volna összevetni Rosenberg és Hitler könyvével". Ilyen ideológiai elkötelezettséggel vállalta a részvételt a Mi a magyar ? nagy vállalkozásában. Örült Szekfű Gyula felkérésének. Számára ha nem is nyitott új irányt, nagy próba lehetett, amint az 1938. december 7-i szerkesztői levél végére feljegyezte: „Ez lesz betetőzése nyelvesztétikai dolgozataimnak". Igaz, ekkor már megjelent barátja, Thienemann Tivadar folyóiratában, a Minervában a „Szavak sorsa" című tanulmánya, amelynek egyes részeit szó szerint átvette, A magyar stüus"-ban. Ez viszont kétségtelen, a „Szavak sorsá"-ban kijelölt feladatból is próbált valamit megvalósítani: „Meg kellene egyszer már írni a magyar szókincs emocionális és szellemi történetét. Szavaink sorsa a magyar stílus és a magyar szellemiség történetét is jelenti."64 Miben rejlik Zolnai Béla eredetisége? Talán abban, ahogy hatalmas emlékezőtehetsége a pillanat ihletével találkozott. 1922-ben például azt fejtegette, hogy a kommunista irodalom nagybetűs ember szavában, ill. a „sok Ember-handabandázás"-ban miként „foglaltatik az egész kommunista ideológia". (Éspedig — az általa később is nagy íróként becsült — Kassák Lajos Mesteremberek című — „egyébként szép" — versében „az Isten-ember után mesterember lett az irodalom ideálja; igaz, hogy ez az egész irodalmi forrongás ma már csak - pohár víz. [...] Az ember a társadalmi rend kizsákmányoltja: »Ember-olajat liheg a csapágy!«" (Idézet hely: Komját Aladár: Új Internationale, 1919.5.)" így: „Az ember szó tartalmi változása magának az embernek világnézeti változásait tünteti föl. "65 Valószínű, hogy Gáldi László ezekre a passzusokra is gondolt, amikor nekrológjában kiemelte, hogy Zolnai Béla „a nyelv művésze maradt 63 Eckhardt: A francia szellem, 276. (Zolnai Béla példánya az MTA Könyvtárában található.) 64 Zolnai Béla: Szavak sorsa. Minerva, 1938. 48. 65 Zolnai: Nyelvtudomány, Minerva, 1922. 102-103.
